Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKAI KÉRDÉSEK - Szentesi György: A szovjet-amerikai hadászat erőegyensúly, a hadászati fegyverzetkorlátozás és a hadászati rakéták elhárításának összefüggései
tettebben előkészített, meglepetésszerűen mért, úgynevezett lefegyverző első csapását a megtámadott szinte azonnal, az első támadórakéta indítását követő néhány perc múlva nagy biztonsággal észleli rakétaindítást figyelő-jelző speciális műholdjai segítségével. Az ellenséges támadásról, a váratlannak szánt első csapás méréséről való gyors értesülés ellenére ma mindkét oldalon hiányzik a saját terület rakétacsapástól való védelmének lehetősége. Alkalmas védőfegyver-rendszerek hiányában ugyanis ma egyik fél sem képes a hadászati ballisztikus rakéták elhárítására, s mivel ez a védekezésképtelenség is kétoldalú, ezért a hadászati erőegyensúly rendkívül fontos összetevőjének tekinthető. A csapásmérés kezdetéről való gyors értesülés azonban mindkét fél számára megegyező módon lehetővé teszi a saját hadászati támadófegyverei igen nagy hányadának az ellenség első csapásának hatása alóli kivonását. Ez utóbbi eredményeként bizonyíthatóan állítható, hogy jelenleg egy bármilyen rejtett módon előkészített, váratlannak szánt támadás esetén is mindkét fél megegyező módon képes lenne az első csapással egyenértékű vagy annál még nagyobb hatású válaszcsapást rendkívül gyorsan - közel egyidejűleg - mérni. Ezzel kapcsolatban írta Usztyinov marsall, az egykori szovjet honvédelmi miniszter: „Az óceánon túli stratégiák semmiféle úgynevezett megelőző csapással nem képesek megakadályozni a mindent elsöprő szovjet válaszcsapást.”3 Mindezekből kitűnik, hogy részint a rakétatámadás gyors felderíthetősége, részint pedig a hadászati ballisztikus rakéták korszerűbb változatainak gyors el- indíthatósága miatt ma semmiképpen sincs lehetőség úgynevezett lefegyverző, a válaszcsapás kiváltását megakadályozni képes, meglepetésszerű első csapás mérésére. így az első csapással megtámadott fél - bár képtelen lenne saját megsemmisítésének megakadályozására, sőt pusztulása mértékének akár csak a csökkentésére is - képes lenne az elsőként támadó, az atomháborút kirobbantó ellenfele teljes elpusztítására a gyorsan kiváltható és ugyancsak kivédhetetlen nagy erejű válaszcsapásával. Tehát a totális atomháborúban a győzelem kivívása váratlan, lefegyverző szándékú első csapással ma gyakorlatilag azért elképzelhetetlen, mivel a váratlan („megelőző”) első csapásról való gyors értesülés, valamint a hadászati támadófegyver-rendszerek minőségi jellemzői megakadályozhatatlanná teszik a válaszcsapás kiváltását. S mivel az első csapás, de a válaszcsapás elhárítására sem áll rendelkezésre megfelelő védőfegyver, ezért egy ilyen „csapásváltás” eredménye egymás kölcsönös és totális elpusztítása lenne. Ily módon a szovjet-amerikai hadászati erőegyensúly (melynek gyors, néhány éven belüli megváltoztatására vagy akár csak módosítására semmiképpen sincs lehetőség) ma teljesen értelmetlenné teszi az első csapás mérését, a totális atomháború kirobbantását. A jelenlegi szovjet-amerikai hadászati erőegyensúlynak egy feltehetően bekövetkező kölcsönös és totális megsemmisítésre való leegyszerűsítése csak kellő hozzá nem értésből vagy pedig tudatos megtévesztésből származhat. no
