Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)

1986 / 2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKAI KÉRDÉSEK - Szentesi György: A szovjet-amerikai hadászat erőegyensúly, a hadászati fegyverzetkorlátozás és a hadászati rakéták elhárításának összefüggései

tettebben előkészített, meglepetésszerűen mért, úgynevezett lefegyverző első csapását a megtámadott szinte azonnal, az első támadórakéta indítását követő néhány perc múlva nagy biztonsággal észleli rakétaindítást figyelő-jelző speciális műholdjai segítségével. Az ellenséges támadásról, a váratlannak szánt első csapás méréséről való gyors értesülés ellenére ma mindkét oldalon hiányzik a saját terület rakétacsapástól való védelmének lehetősége. Alkalmas védőfegyver-rendszerek hiányában ugyanis ma egyik fél sem képes a hadászati ballisztikus rakéták elhárítására, s mivel ez a védekezésképtelenség is kétoldalú, ezért a hadászati erőegyensúly rendkívül fontos összetevőjének tekinthető. A csapásmérés kezdetéről való gyors értesülés azonban mindkét fél számára megegyező módon lehetővé teszi a saját hadászati támadófegyverei igen nagy hányadának az ellenség első csapásának hatása alóli kivonását. Ez utóbbi eredmé­nyeként bizonyíthatóan állítható, hogy jelenleg egy bármilyen rejtett módon elő­készített, váratlannak szánt támadás esetén is mindkét fél megegyező módon ké­pes lenne az első csapással egyenértékű vagy annál még nagyobb hatású válasz­csapást rendkívül gyorsan - közel egyidejűleg - mérni. Ezzel kapcsolatban írta Usztyinov marsall, az egykori szovjet honvédelmi miniszter: „Az óceánon túli stratégiák semmiféle úgynevezett megelőző csapás­sal nem képesek megakadályozni a mindent elsöprő szovjet válaszcsapást.”3 Mindezekből kitűnik, hogy részint a rakétatámadás gyors felderíthetősége, részint pedig a hadászati ballisztikus rakéták korszerűbb változatainak gyors el- indíthatósága miatt ma semmiképpen sincs lehetőség úgynevezett lefegyverző, a válaszcsapás kiváltását megakadályozni képes, meglepetésszerű első csapás mé­résére. így az első csapással megtámadott fél - bár képtelen lenne saját megsemmi­sítésének megakadályozására, sőt pusztulása mértékének akár csak a csökkentésére is - képes lenne az elsőként támadó, az atomháborút kirobbantó ellenfele teljes elpusztítására a gyorsan kiváltható és ugyancsak kivédhetetlen nagy erejű válasz­csapásával. Tehát a totális atomháborúban a győzelem kivívása váratlan, lefegyverző szán­dékú első csapással ma gyakorlatilag azért elképzelhetetlen, mivel a váratlan („megelőző”) első csapásról való gyors értesülés, valamint a hadászati támadó­fegyver-rendszerek minőségi jellemzői megakadályozhatatlanná teszik a válasz­csapás kiváltását. S mivel az első csapás, de a válaszcsapás elhárítására sem áll rendelkezésre megfelelő védőfegyver, ezért egy ilyen „csapásváltás” eredménye egymás kölcsönös és totális elpusztítása lenne. Ily módon a szovjet-amerikai hadászati erőegyensúly (melynek gyors, néhány éven belüli megváltoztatására vagy akár csak módosítására semmiképpen sincs lehetőség) ma teljesen értelmet­lenné teszi az első csapás mérését, a totális atomháború kirobbantását. A jelenlegi szovjet-amerikai hadászati erőegyensúlynak egy feltehetően bekövetkező kölcsönös és totális megsemmisítésre való leegyszerűsítése csak kellő hozzá nem értésből vagy pedig tudatos megtévesztésből származhat. no

Next

/
Oldalképek
Tartalom