Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKAI KÉRDÉSEK - Szentesi György: A szovjet-amerikai hadászat erőegyensúly, a hadászati fegyverzetkorlátozás és a hadászati rakéták elhárításának összefüggései
A hadászati fegyverzetkorlátozás szükségessége, lehetőségei A szovjet-amerikai hadászati erőegyensúly mindkét fél számára egyenlő képességeket, illetve megegyező veszélyeztetettséget jelent, s egyúttal azt is, hogy a jelenlegi feltételek szerinti tartós megléte (stabilitása) ellentmond a totális atomháború kirobbanthatóságának, illetve az atomháborúval való fenyegetőzésnek. Ha ez így van, akkor a két félnek mindenképpen a jelenlegi körülmények fenntartására kellene törekednie, valamint arra, hogy a lehetőségek szerint ennek minél kedvezőbb feltételeket teremtsen, fokozva a technikai biztonságot. A szovjet-amerikai hadászati erőegyensúly említett feltételei és fenntartásának szükségessége még látszólag sem mondanak ellent a hadászati fegyverzetcsökkentés és -korlátozás célkitűzéseinek, hiszen az atomháborútól való hatásos elrettentés a hadászati támadófegyverek (hordozók és atomtöltetek) mai mennyiségének töredékeivel is érvényesülne. A szovjet-amerikai hadászati fegyverzetkorlátozáshoz éppen a hadászati erőegyensúly fontos elemei szolgáltatják az alapot. Mindenekelőtt az, hogy a hadászati támadófegyver-rendszerek (a hordozók s a velük célba juttatható atomtöltetek) mennyisége még akkor is sokkal több az egymás teljes elpusztításához, vagyis az egymás hatásos kölcsönös elrettentéséhez szükségesnél, ha az is jól ismert, hogy egy adott időpillanatban az összmennyiségnek csak meghatározott hányada (50-60 százaléka) van harckész állapotban, azaz csak ekkora hányadot lehetne felhasználni egy „váratlan” első csapást követő válaszcsapásra. Indokoltan állítható, hogy a hadászati támadófegyverek „csak” 50-60 százalékának (4000-7000 atomtöltet) egyidejű bevetése is mindkét félnél sokszoros „túl- pusztítást” okozna, vagyis ma mindkét fél az „indokoltan szükséges” elrettentő erőnél nagyobb mennyiséget tart egyfelől rendszerben, másfelől pedig harckész állapotban. A hadászati fegyverzetkorlátozás egyik célkitűzése tehát olyan jelentős meny- nyiségi csökkentés, amely egyben az elavult vagy avulófélben lévő (tehát a régebbi, az alacsonyabb műszaki színvonalú) hordozók és atomtölteteik kivonásával a technikai biztonság növekedését is eredményezné. A hadászati fegyverzetkorlátozás második reális célkitűzése a fejlesztés korlátozása, vagyis a jelenlegieknél újabb, az erőviszonyok megváltozását eredményező hadászati hordozóeszközök kifejlesztésének és rendszerbe állításának megakadályozása. A szovjet-amerikai hadászati fegyverzetkorlátozás említett célkitűzései azonban csak akkor tekinthetők reálisnak, ha megvalósításuk kölcsönösen, kiegyensúlyozottan, a két fél egyenlő biztonságának figyelembevételével történne. Ez azt is feltételezi, hogy az előírt mennyiségi és minőségi korlátozás sem a végrehajtás folyamatában, sem pedig távlatilag nem módosíthatja a hadászati erőviszonyokat az egyik fél előnyére, illetve a másik rovására. Különös figyelmet kell fordítani in
