Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)

1986 / 2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKAI KÉRDÉSEK - Deák Péter: Külpolitika és honvédelem korunkban

A politika és a fegyveres küzdelem, illetve a hadvezetés viszonya

A háború meghatározó elemét képező fegyveres küzdelem speciális és objektív anyagi folyamat, sajátos mozgásforma, amelynek belső öntörvényei vannak. Ezért az általános politikai szándék nem hagyhatja figyelmen kívül a fegyveres küzdelem saját szabályait. Vagyis a politikai vezetés ritkán határozhatja meg egy századparancsnok részére, hogyan tevékenykedjék a harcmezőn, ha már egyszer megszabta, hogy milyen célokat kell elérnie.

E kérdésben ismét Clausewitzre hivatkozhatunk: „... a politika nem szabhat despotikus törvényeket a háború számára, hanem alkalmazkodnia kell eszköze természetéhez.”8 Elméletileg a háború teljes kibontakozásának időszakában a politika és a fegyveres küzdelem, a háború két fő eleme, a lényeg és a jelleg eltávolodhat egymástól.

Hogyan jelentkezhet ez a modern hadviselés gyakorlatában?- A háború kezdetével - mint szó esett róla - a politikai kapcsolatok a minimális szintre csökkennek, a felek között nincs kommunikáció (legfeljebb közvetítők útján érintkeznek);- a katonai vezetés a politika által meghatározott célok elérése érdekében - éppen rendeltetéséből eredően - a fegyveres erők adta minden lehetőséget felhasznál a győzelemért vagy a vereség elkerüléséért;- a politikai és a katonai vezetés közötti intézményes kapcsolat lazul, a mai hadviselés egyik fontos célja az ellenség vezetési rendszerének bénítása, a dezin- formáció; a politikai és a katonai vezetés kapcsolatai időlegesen meg is szakadhatnak ;- a fegyveres tevékenység általában dinamikusabb folyamat, mint bármiféle politikai elmozdulás, a modern kommunikációs és irányítási technika lerövidíti a reagálási időt, a katonai ellenlépések politikai konzultációja roppant kockázatos. (Míg a politika szférájában a válasz szándékának bejelentése is lépésnek számít, a fegyveres küzdelemben a szándék demonstrálása csak sokadlagos jelentőségű, gyakorta a megtévesztést szolgálja.)

Ezért a fegyveres küzdelem kibontakozása a kölcsönös információ-visszacsatolás csökkenésének időszaka - ami ördögi körként a bizalom további megromlását idézi elő. A konfrontáció miatt tehát éppen akkor csökken a másik fél szándékáról szóló nélkülözhetetlen információ, amikor annak éppen növekednie kellene. Ez az „információ-visszacsatolás” John Platt által megfogalmazott társadalmi csapdájának9 a politika és háború szférájára történő egyszerű kivetítése. Ezért van szükség a kooperatív stratégiák politikai intézményeinek békeidőszakban való megteremtésére, vagyis a bizalomépítésre. Az információs folyamat technikai eszközök, diplomáciai csatornák és kifejezetten „forró” intézmények, bizottságok, konzultációk révén való fenntartása tehát életbevágóan fontos.

93