Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKAI KÉRDÉSEK - Deák Péter: Külpolitika és honvédelem korunkban
A hadügy fogalma A hadügy a kormányzati gyakorlat kategóriája, az államok politikájának az az eleme, amely a politika más, erőszakos eszközökkel, háborúval való folytatását készíti elő. A hivatalos meghatározás szerint a haderő és az azt szolgáló intézményrendszer fejlesztésével, valamint a lakosság, az államapparátus, a gazdaság és más szférák háborúra való felkészítésével kapcsolatos gyakorlati rendszabályok és alapozó teóriák gyűjtőneve.1 Lényegét tekintve tehát a hadügy az állam, a mindenkori uralkodó osztály, a hatalom érdekeinek meghatározott csoportját szolgáló felépítményi szféra. Ebből eredő feladata az államhatalom fenntartását veszélyeztető külső erők, folyamatok hatásainak kivédése, elhárítása. így a hadügy szerepe egyértelműen az állam külső funkciói közé tartozik. Gazdasági értelemben a hadügy a tercier szektor részének is tekinthető, hiszen a védelem - Marx szerint is - lényegében „szolgáltatás”, biztonsági szolgáltatás.2 Mivel azonban a hadügy intézményei, állóeszközei, apparátusa békében nem végeznek szolgáltatást, azaz a szféra „inaktív”, a hadügy - katonai nagyhatalmaknál - mint rendszer valójában önálló, negyedik szektorként kezelhető. A hadügy indusztrializálódásának következtében az eszközök vonatkozásában kiépültek az új szektor viszonylagos önállóságának ovjektív alapjai. A hadügy külön szektorként történő kezelését számos nagyságrendi paraméter is indokolja, a költségvetési részaránytól a nemzeti termékből, a K+F-ből, a foglalkoztatásból való részesedésig. A hadügy a politikának az a komplex területe, amely a háborúval, az esetleges háborúra való felkészüléssel, illetve az annak elkerüléséhez szükséges potenciál és politikai mozgások létrehozásával foglalkozik. A hadügyhöz tartozó nézetek, rendszabályok, intézmények, struktúrák, dokumentumok átfogják a törvényhozástól a gazdaságon és a képzésen át a közvetlen stratégiai tervezésig, a mindennapi országos és helyi honvédelmi igazgatásig terjedő területeket. A hadügy és az állami élet más nagy szférái (oktatásügy, igazságügy, egészségügy, pénzügy stb.) nem különíthetők el mereven egymástól. Háborúban a hadügy még viszonylagosan sem különíthető el a többi szférától; lényegében az egész társadalom totális állapotává válik, maga formálja az állami struktúrákat, mindenekelőtt a gazdaságot. A clausewitzi formula mai értelmezése „A politika az az anyaméh, amelyben a háború kifejlődik; ahogyan az élőlény leendő tulajdonságai a megtermékenyült petesejtben, hasonlóképpen a háború jellegzetességei is már benne rejlenek a politikában.”3 Ez a hasonlat kifejezően szemlélteti azt a meghatározó szerepet, amit a politika a háborúk genezisében ját-
