Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 2. szám - Szabó Máté: A "hesseni modell" - a Zöldek és az SPD viszonyáról
hódított el, viszont a keresztény pártok támogatói közül akkor sem és ma sem sokat.20 Ennek következtében az SPD retorikája ekkor még erősebb a Zöldekkel szemben, mint a keresztényeké. A Zöldek már a saarbrückeni program bevezetőjében leszögezi: „Nem fogunk részt venni olyan kormányban, amely folytatja a [természetet] romboló kurzust. De megkísérelünk támogatást keresni követeléseinknek a hagyományos pártok körében is, és támogatjuk más pártok céljainknak megfelelő javaslatait.”21 Ez a kitétel akkor még politikailag irreleváns volt. Lényegében csak a hamburgi és a hesseni tárgyalásokon indult meg a kölcsönös kommunikáció folyamata az SPD és a Zöldek között. 2. Konknrrencia(1982-1985). Az ellenzékbe került szociáldemokrácia tulajdonképpen megfordította a helyzetet. Most fokozatosan a Zöldeknél lángolt fel a szociáldemokrata kihívás következtében identitási vita, míg az SPD lassan „radika- lizálódott”, revitalizálódott, de legalábbis programatikusan enyhítette a kormány- párti időszakban keletkezett belső ellentmondásait. A meginduló tartományi, majd szövetségi parlamenti kapcsolatfelvételek, ugyanakkor az „ellenzék az ellenzékben” dilemmája a Zöldek számára frissen szerzett identitásukat veszélyeztette, míg az SPD „rutinszerűen” kísérelte meg - az ötvenes és a hatvanas évek mozgalmainak integrálási receptjét megismételve - az új társadalmi mozgalmak re- integrálását. A Zöldek helyzetét nehezíti az is, hogy az alternatív mozgalmak apo- litikus és antiinstitucionális jellege következtében magának e mozgalomnak is szembe kell kerülnie identitásának, pártformájának megkérdőjelezésével; azaz a külső konkurencia nyomásával szemben nem képes egységes fellépésre. Az ellenzéki SPD-n belül a kormányzás periódusában kiéleződött ellentétek lassan veszítenek élességükből, s így nő a párt stratégiai mobilizációs képessége. A Zöldeken belül a különféle tartományi választások, illetve a szövetségi kongresszusok kapcsán kiszélesedő, de lényegében már évek óta megszakítások nélkül folyó stratégiai vita tárgya a következő: legyen-e egyáltalán kapcsolat az SPD-vel, csak az SPD-vel lehet-e kapcsolat, és ha igen, akkor milyen feltételekkel és formában? A Zöldek tulajdonképpen saját belső ellentmondásukat vetítik ki a koalíciós vitában: a politikai hatalomhoz való viszony megválaszolatlan és ellentmondásos mivoltát. Autonóm, bázisdemokratikus mozgalmak keretpártja lévén, a párton belüli akaratképzésben elvileg kizárt a kisebbség kötelező erejű leszavazása: a konszenzuselv szerint addig kell folytatni a vitát, amíg létre nem jön a megegyezés. Ez, mint az SPD-hez való viszonyról született állásfoglalások mutatják, a gyakorlatban elhalasztott döntéseket, illetve formális kompromisszumokat jelent. Ugyanakkor a vita „belsővé is teszi” a hatalomhoz való viszony megoldhatatlan problematikáját, ti. az rejlik a tolerálás ellentmondásos koncepciójában, és az ellentétes pólusokat képviselő irányzatok közötti sikertelen közvetítési kísérletekben. De ez az idegtépő tojástánc a Zöldek létének lényege. Közvetítést biztosítani 82
