Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 2. szám - Szabó Máté: A "hesseni modell" - a Zöldek és az SPD viszonyáról
a formális politikai szervezet révén elérhető képviselettel, ugyanakkor megőrizni az autonóm, politika előtti társadalmi mozgalmi impulzust. Tulajdonképpen ezt a két tendenciát testesítik meg a fundamentalisták és a realisták. Ennek az ellentétnek a konstruktív feloldása, amelyet mindeddig viszonylag sikeresen hajtottak végre, a Zöldek létalapja, így az összes állásfoglalás és az őket kísérő személyi, a pártvezetést érintő döntések biztosították a két irányzat egymás melletti fejlődését, és ezek egyike sem távolítható el a pártból identitásának felszámolása nélkül. Ennek a Zöldek belső problémájaként jelentkező folyamatnak azonban destruktív hatása van a Zöldek külső sikereire is: az évek óta eredménytelenül folytatott stratégiai vitát mind a társadalmi mozgalom, mind a hivatalos politizáló közvélemény kudarcként értékeli. A Zöldek választási eredményei 1985-ben sorozatosan visszaestek, míg az SPD előretört. 3. Konfliktus és kooperáció (1985-1987). A jelenlegi szakasz tendenciái nyitottak.Kiinduló feltételei az SPD számára kedvezőek, a Zöldeknek kedvezőtlenek. Az SPD abszolút többségre tör, a „hesseni modellt” nyugodtan regionális ügyként kezeli, és nem folytat önemésztő belső stratégiai-identitási vitát. A Zöldek pedig egyelőre belesüppedtek a kilátástalan stratégiai-identitási vitába, amelyet a hesseni kísérlet vetett fel számukra. Joachka Fischer, a Zöldek első tartományi minisztere még kinevezése előtt megállapította: „1987-re alternatív vörös-zöld többséget aligha tartok lehetségesnek, mert a politikailag életképtelennek tűnik, még akkor is, ha számszerűen lehetséges lenne. Ez azt jelentené, hogy a Zöldek lemondanának mindenféle minőségi reformról a központi politikai kérdésekben. A Zöldek ezzel egy új FDP-vé válna, és ez a párt ismert szociális alapjai mellett a jogos véget jelentené.”22 Ugyanakkor az általános tendenciák tekintetében optimistán hozzáteszi: „De mégis hasznos lesz ez az időszak még 1987-én túl is... Itt még nagyon sok mindennek kell alulról kialakulnia, társadalmi szövetségeknek kell létrejönniük, értékváltozásnak kell lezajlania, mielőtt még egy vörös-zöld kormányszövetség társadalmilag és nemzetközileg életképessé válna.”23 Fischer elemzésének maradandó értéke a konkrét politikai esélyek és a távlati társadalmi-politikai tendenciák elválasztása. Elképzelhető, hogy az utóbbiak alakulása hosszabb távon olyan keretfeltételeket teremt majd, amelyek jelenleg politikailag irracionálisnak tűnő megoldásokat is lehetővé tesznek. Mert bár elvileg a többségi viszonyok 1987. évi alakulása talán lehetővé tehetné a szövetségi szintű kapcsolatteremtés valamilyen formáját, az NSZK társadalmi berendezkedése, a társadalmi-politikai és a nemzetközi erőviszonyok ezt a Zöldek számára alapvető kérdést formálissá tennék, aláásnák, kizárnák tartalmi jellegét. A Zöldek és a SPD között szövetségi szinten fennálló tartalmi különbségek részleges és fokozatos áthidalására csak hosszabb ideig tartó, feltehetőleg elsősorban a tartományok szintjén végbemenő kölcsönös tanulási folyamatok alapján lehetne számítani. Ez a kapcsolat azonban - a hagyományos materialista néppárt és a posztmaterialista 83
