Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 2. szám - Szirtes I. János: Svájc semlegességi politikája
gazdasági unióra vonatkozó megállapodásokat, amelyben gyengébb partnerként a függetlenség a politika terén már nem biztosítható. Az így kialakuló függőségen nem segít az egyezmény jogi felmondhatósága, illetve a háború esetére deklarált kilépés sem. A harmadik fejezetben megfogalmazott ún. másodlagos kötelességekre a későbbiekben még részletesebben kitérünk, de már itt megjegyzendő, hogy a gazdasági, humanitárius és individuális tényezők komoly „semlegességi gondok” forrásává válhatnak. A negyedik fejezet a háborús pártatlanságot taglalja, kiemelve a háborús felekkel szembeni ellenségeskedésnek, a csapatok szállításának, a szuverenitási jogok átengedésének a tilalmát és - a rendelkezésre álló lehetőségek keretében - a semlegesség biztosítását. A gazdasági kötelezettségeket - kivéve az egyértelmű és egyoldalú támogatást - a definíció nem tartja a semlegesség által érintett területnek. Az ötödik fejezet kiemeli, hogy ha az örökösen semleges állam hagyományos semlegességi státusára hivatkozva kötelezettségvállalásával többet tesz, úgy ez nem jogi, hanem politikai megfontolás tárgya kell, hogy legyen („.. .tudatosítsa a háborút viselőkben a semlegessége megóvására irányuló akaratát”). Vagyis ezáltal nemcsak hogy megakadályozza szuverenitásának megsértését, hanem eléri azt is, hogy ez a magatartása ne legyen csupán „hagyományjoggá”, hanem a semleges állam szabad akaratának a függvénye maradjon. Svájc hivatalos semlegességi koncepciója szorosan összefonódik a kodifikált nemzetközi joggal, viszont egyes jogtételeket svájci, nem pedig az általános, a mindenki által elfogadható értelmezésben tartalmaz. Ám több esetben kísérletet tesz a pontosításra, és ezek részben bekerültek más semleges államok felfogásába is. Érdekessége e dokumentumnak, hogy közvetve megfogalmazta Svájc semlegességi politikájának a területeit is. A definícióból kitűnik a semlegességi politika egyes tényezőinek svájci rangsora. A katonai komponens vitathatatlanul a legfontosabb tartozéka Svájc örökös semlegességének. Ezt követi - összehasonlíthatatlanul jelentéktelenebb szereppel és súllyal - a kimondottan külpolitikai eszköztár, amelyben a jószolgálatok foglalják el a legelőkelőbb helyet. Az ún. humanitárius vetület egyaránt jelentkezik állami és társadalmi feladatként. A koncepció vitatja a semlegesség nem állami kihatásait, de éppen e tagadásnak a dokumentumba történt felvétele utal arra, hogy a semlegességi státusnak belpolitikai vetületei is vannak, amelyeket nem lehet a puszta tagadással elintézni. Végül, de nem utolsósorban a külgazdasági kapcsolatok sem függetlenek a semlegességi státustól. A dokumentumban ez a kérdés meglehetősen körülhatárolatlanul és sommásan jelentkezik ugyan, a semlegességi politika gyakorlatában azonban ez lényegesen árnyaltabb szerepet tölt be. Svájc hivatalos semlegességi definíciója nemcsak arra hívja fel a figyelmet, hogy a semlegességi politika milyen tényezőkre bontható fel, hanem arra is, hogy mi marad kívül a körén. Általában véve a semlegesség a külpolitika egész területére 59
