Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 2. szám - Mecseki György: A Papandreu-kormány bel-és külpolitikájának fő vonásai
választását támogatja. Szárcetakisz, aki Lambrakisz képviselő meggyilkolása politikai hátterének feltárásával tette ismertté nevét, feddhetetlen közéleti személyiség hírében állt, s a várakozásnak megfelelően a GKP is támogatta megválasztását. A PASZOK e kérdésben valóságos baloldali egységet teremtett, mintegy ellensúlyozva azt, hogy 1985 januárjában az új választási törvény kérdésében az Új Demokráciával került egy platformra. Karamanlisz elmozdítása jelentős esemény volt, mivel az 1975. évi alkotmány a köztársasági elnöknek igen széles körű jogokat biztosított: felmenthette a miniszterelnököt, feloszlathatta a parlamentet, népszavazást írhatott ki, szükségállapotot rendelhetett el. Karamanlisz nem élt ugyan ezekkel a jogokkal, de a Pa- pandreu-kormány bármilyen merészebb balra tartó lépése esetén megtehette volna, tehát veszélyforrás volt a kormány számára. Szárcetakisz megválasztásával ez a veszély csökkent, Papandreu azonban minden eshetőségre gondolva indítványt tett az alkotmány módosítására, a köztársasági elnök jogkörének szűkítésére (amit még az előző parlament minősített többséggel két ízben megszavazott).12 Mindezek a lépések azt a benyomást keltették, hogy a Papandreu-kormány - megszabadulva a jobboldali köztársasági elnöktől és a különleges elnöki jogkörtől - a következő kormányzási periódusban következetesebben kívánja megvalósítani ígéreteit és programját. Az új helyzet jobban is kötelezi a kormányt: négy év múlva már nem hivatkozhat az elnöki vétó veszélyére. Mindenesetre e lépések jelentős szerepet játszottak abban, hogy a PASZOK az új választásokon a vártnál is jobb szavazataránnyal győzött. Az ellenzéki pártok álláspontja és magatartása A fő ellenzéki párt, a jobbközép irányzatú Üj Demokrácia soraiban az 1981. évi választási vereség meghasonlást okozott, erősödött a párton belüli áramlatok harca. Az UD nem tudott vonzó alternatív programot állítani a Papandreu-kormány ellentmondásaival együtt is újszerű, energikus, a görög közvélemény széles rétegeinek törekvéseit szem előtt tartó kormányzásával szemben. Az UD így válságba került, s a párt elnöke, Evangelosz Averoff 1984 közepén lemondásra kényszerült. A párt új vezetője, Konsztantin Micotakisz sem tudott új programot adni, de határozottabb ellenzéki propagandára váltott át. A hatvanas években ő okozta a jelenlegi miniszterelnök apjának, G. Papandreunak a politikai bukását. Micotakisz az új választások kampányában azt állította, hogy mindaz, ami elfogadható a Papandreu-kormány politikájában, az az UD politikájának folytatása, s mindaz, ami rossz benne, az már Papandreu saját politikájának következménye. Azzal vádolta a kormányt, hogy élénkülő külső feltételek mellett sem tud jobb gazdasági és szociális eredményeket felmutatni, mint az UD korábban, sőt a helyzet sok vonatkozásban romlott. 37
