Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 2. szám - Mecseki György: A Papandreu-kormány bel-és külpolitikájának fő vonásai
Minthogy az életkörülmények gyors javulásával nem számolhatott, néhány jól időzített belpolitikai lépéssel igyekezett növelni pártjának győzelmi esélyeit. Mindenekelőtt arra törekedett, hogy megszilárdítsa helyzetét a PASZOK-on belül, és megakadályozza, hogy pártszakadási irányzatok üssék fel fejüket. Célját sikerült elérnie: 1984. május 10. és 13. között megtartották a PASZOK első kongresszusát, amelyen a kormány politikáját ugyan főleg balról bírálták (amint az várható volt), de a viták nem vezettek frakciók kialakulásához, mert a kongresz- szus megerősítette a most már formálisan is párttá szerveződött mozgalom eredeti radikális célkitűzéseit, amelyeket később kiáltványban is közzétettek. A kongresz- szus 2400 küldötte megerősítette a szocializmushoz vezető „harmadik út” politikáját is, s Papandreut ismét a mozgalom elnökévé választották. A pártegységnek ez a megnyilvánulása kétségtelenül kedvezően befolyásolta a PASZOK potenciális szavazótáborát, de kevésnek látszott a biztos győzelemhez... A kormánypárt választási győzelme szempontjából sokkal jelentősebb volt az új választási törvény elfogadása 1985 januárjában. Papandreu még ellenzéki pozícióból azt ígérte, hogy a PASZOK hatalomra kerülése esetén megvalósítják az egyszerű arányos választási rendszert az ún. megerősített arányos rendszer helyett, amelyet még az Új Demokrácia vezetett be, s amely a kisebb pártok számára aránytalanul hátrányos volt. (Egy-egy mandátumhoz háromszor annyi szavazattal jutottak, mint a két nagy párt, ezért a legkisebbek nem is szereztek mandátumot.) Bár 1977-ben ez a rendszer még a PASZOK számára is hátrányos volt, 1981-ben a helyzet megváltozott: a PASZOK nagy kormánypárttá vált, s már nem állt érdekében az egyszerű arányos rendszer bevezetése. Papandreut azonban választási ígérete kötelezte, ezért az előző rendszer csekély mértékben rugalmasabb változatát terjesztette elő, amely a kis pártok helyzetét alig javította, viszont továbbra is lehetővé tette, hogy a relatív szavazattöbbséget elért legnagyobb párt a parlamentben abszolút többséget szerezzen a kis pártok rovására. Jellemző, hogy a jobboldali UD képviselői is megszavazták az általuk „tisztességesnek” nevezett törvényt, hiszen az nem rontotta a jobboldal győzelmi esélyeit. A GKP képviselői viszont ellene szavaztak, s H. Florakisz, a GKP főtitkára szörnyszülöttnek nevezte az új törvényt. A PASZOK e törvény alapján az 1985. júniusi választásokon 24 képviselői hellyel többhöz jutott, mint amennyi az egyszerű arányos rendszerben megillette volna, a GKP viszont 18-cal kevesebbhez. így a PASZOK továbbra sem kényszerült koalícióra az e szempontból egyedül számításba jöhető GKP-vel. Ezzel ugyan egy további választási ígéretét szegte meg, de csökkenő szavazat- arány mellett is biztosította maga számára az abszolút parlamenti többséget.11 Az 1985. júniusi választások kimenetelét feltehetően döntően befolyásolta Konsztantin Karamanlisz eltávolítása a köztársasági elnöki székből és az alkotmány módosítására tett indítvány. Karamanlisz mandátuma 1985 márciusában járt le, s Papandreu korábbi kijelentései alapján újjáválasztása biztosnak látszott a PASZOK képviselőinek támogatásával. A PASZOK központi bizottsága azonban 1985. március 9-i ülésén váratlanul úgy határozott, hogy nem Karamanlisz, hanem Hrisztosz A. Szárcetakisz, a Legfelsőbb Bíróság tagja köztársasági elnökké
