Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 2. szám - Szanki T. Csaba: Gondolatok a kelet-nyugati kulturális kapcsolatokról
igénye, az önkiegészítés. Egy-egy ország, régió sokféle okokból válhat divatossá. Az egzotikum egy bizonyos pontig jelentős vonzerő lehet a nemzetközi kulturális érintkezésben. (Jó példa erre napjainkban az a népszerűség - vagy inkább divat - amelyet Latin-Amerika kultúrája élvez.) Kelet-közép-Európa térsége azonban már régen elveszítette azt az egzotikus töltetet, ami ezen országok kulturális népszerűsítésének komoly hajtóereje lehetne. Természetszerűleg az egzotikum sem válhat hosszú távon egy ország, egy térség kultúrája nemzetközi terjesztésének mozgatórugójává. A nyugati országok kiválasztásában megmutatkozik, hogy Kelet-közép-Európa kultúrájából az orosz-szovjet kultúrára fordítanak kiemelt figyelmet. A kis és közepes szocialista országok esélye kultúrájuk nyugati terjesztésére csekély. (Példaként megemlíthetjük a helsinki folyamatban a kis országok közös kulturális törekvéseit.) A szocialista kultúra kereskedelmi terjesztése, propagandája során tudatosabban kell számolni azzal a ténnyel, hogy a tőkés országokban a kultúra is áru, s ennek megfelelően az árupiac általános gyakorlata szerint adják-veszik. (Más dolog, hogy időnként a szocializmusban is nemkívánatos módon erősödik a kultúra árujellege.) A tőkésállam befolyása a kulturális élet területén jóval szűkebb, mint a szocialista államé, de vulgarizáló tévedés lenne a nyugati országok belső kulturális közvetítőrendszerét kizárólag csak piacvezéreltnek tekinteni. (Erről gyakran csak absztrakt elméleti elképzelések vannak a szocialista országokban.) A tőkésállamnak a vállalatok befolyásolására adminisztratív eszközei alig vannak, politikai érdekei szerint azonban képes anyagi eszközökkel is befolyást gyakorolni. Ezért a tőkés országok kormányaitól mint a helsinki záróokmány aláíróitól számon kell kérnünk a dokumentum kultúrák terjesztését elősegítő ajánlásainak végrehajtását. A tőkés kultúra terjesztési mechanizmus sajátosságai miatt azonban a jó államközi együttműködés hosszú távon a kulturális kapcsolatoknak csak szükséges, de nem elégséges feltétele. Fontos, hogy legyenek olyan intézmények, szervezetek, személyek, amelyek, illetve akik közvetlenül érdekeltek a kulturális kapcsolatok fejlesztésében. Ezért is elengedhetetlen lenne, hogy fokozottabb szerepet adjunk a személyes kontaktusoknak, hiszen csak személyek révén nyerhetünk meg további embereket a szocialista országokból származó kultúra terjesztése ügyének. S ezt nem pótolhatják az intézmények, szervezetek kapcsolatai! Tarthatatlan az a nyugati állítás, miszerint azért nem vesznek át a szocialista országoktól több kulturális terméket, mert az - úgymond - nem kell a közönségüknek. Nyugaton nagyon differenciált a befogadói közeg, tehát meg lehetne találni azt a közönségréteget, amely értő befogadója lenne a szocialista országok igazi humanista értékeinek. Ehhez persze a tőkésállam segítsége, dotációja, sőt propagandája is kellene. 24
