Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 2. szám - Szanki T. Csaba: Gondolatok a kelet-nyugati kulturális kapcsolatokról
A kelet-nyugati kulturális érintkezés távlatai A kelet-nyugati kulturális kapcsolatok kilátásait illetően illúzió lenne — a helsinki alapelvekre és ajánlásokra hivatkozva - azt föltételezni, hogy a kölcsönösség erősödni fog; ennek esélye minimális. Akárhogy szeretnénk is, a következő évtizedekben nem várható jelentős javulás Kelet-közép-Európa kultúrájának nyugati ismertségében.- A szocialista országok nemzeti törekvéseik nemzetközi érvényesítéséhez korlátozott eszközökkel rendelkeznek. így nem lehet arra számítani, hogy az egyes országok egy-egy művészeti ágának, hát még kultúrájának egészéről átfogó kép alakulhat ki, akár csak a nyugati szakmabeliek körében is. Ezért helyes és tovább folytatandó az a törekvés, hogy a kulturális csúcsértékekkel, a nemzetit az egyetemesség szintjére emelő alkotásokkal jelenjünk meg a nyugati országokban. A kultúraterjesztés címzettje kezdetben az értelmiség egy-egy kiválasztott rétege, a „véleményformáló elit” lehetne.- Az ideológiai harc éleződéséről szóló elterjedt vélekedéssel kapcsolatosan alaposabban végig kellene gondolnunk néhány meghatározó tényezőt. A szocializmus megjelenése óta mindvégig rendkívül heves volt az ideológiai harc, de ennek éleződése megítélésünk szerint vitatható politikai közhely. A föllazítás erősödése, a burzsoá ideológia offenzívája csak abban az esetben érvényesülhet, ha a szocialista társadalom gazdaságilag, politikailag, ideológiailag nem fejlődik úgy, hogy az országainkban élő lakosság a rendszerrel, illetve annak eszméivel belülről képes legyen azonosulni. A szocializmus fejlődésével párhuzamosan a szocialista országokon belül elvileg nem éleződnie, hanem gyengülnie kellene a nemzetközi ideológiai harc hatásának. Az ideológiai harc úgyanis olyan szférákat érint (jólét, szabadságjogok), olyan érveket hoz felszínre, amelyekkel szemben kizárólag ideológiai eszközökkel nem lehet hatékonyan fellépni. Ez nem jelent ideológiai fegyverletételt, csak a tennivalók sorrendjének pontosítását.- Az ideológiának lehetséges olyan szerepnövekedése is, mint amire az elmúlt időszak aktuálpolitikája mutatott példát: a nemzetközi viszonyok romlásának idején bizonyos körök az ideológiai szembenállást katonai, politikai konfrontációvá igyekeznek változtatni. De alapjában véve itt sem az ideológiai mozzanat szerepnövekedéséről van szó, hanem a politika emeli be fokozottabban az ideológiát az eszköztárába.- A kelet-nyugati kulturális kapcsolatokban a szocialista országoknak egy határozott koncepciót kellene kidolgozniuk a kulturális értékeik terjesztésére. Ma a szocialista országok a Nyugattal folytatott kulturális érintkezésükben átfogó koncepció nélkül tevékenykednek. Rendkívül sok eszköz megy veszendőbe amiatt, hogy a szocialista országok kulturális gépezete nem elég rugalmasan alkalmazkodik a nyugati befogadóközeg igényeihez, ízlésszintjéhez.- Gyakori, hogy egy-egy kulturális akció címzettje, megcélzott alanya tisztázatlan. Fontos lenne átvenni bizonyos mértékig a Nyugat személyekkel való poli25
