Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Halm Tamás: Izikné Hedri Gabriella: A szocialista együttműködés távlatai
hoz is idomulnia kell, hiszen azok is a létét befolyásoló tényezők közé tartoznak, mégpedig, úgy látszik, sajnos hosszú távon, mivel a vezető tőkés országok egyes köreinek igen súlyos érdekei fűződnek a szembenállás fenntartásához, a szocialista közösség által már számtalanszor javasolt teljes leszerelés megakadályozásához. A biztonság garantálásához azonban elengedhetetlen, hogy a Varsói Szerződés katonai erejét annak növekvő világgazdasági súlya támassza alá. „Ha ez utóbbi elmarad a politikai és katonai potenciálja mögött, nehezül a kelet-nyugati együttműködés, és ez . . . kedvezőtlen körülmények egybeesésekor visszahat a szocialista országok belső gazdasági-társadalmi fejlődésére is.” (23. 1.) Izikné Hedri Gabriella helyesen látja, hogy a két világrendszer közötti gazdasági versengés általunk választott (Lenin által kijelölt) „versenypályáján”, a munka termelékenységében még igen nagy a lemaradásunk, s hogy ennek egyik fő oka a sokat emlegetett technikai rés, illetve annak tágulása. (Ennek fontosságát a könyv megírása óta eltelt hónapok szovjetunióbeli eseményei is újabb bizonyítékokkal támasztották alá.) Azzal is egyet kell értenünk, hogy a gondok többsége - a világgazdaság többszöri „megrázkódása” ellenére - belső eredetű: „A közösség példátlanul gyors iparosítását követően kiderült, hogy az igen centralizált gazdaságirányítás több tagországban belső egyensúlyzavarokhoz vezetett; a szovjet gazdaságfejlesztési pálya nem alkalmazható valamennyi tagországra; a népgazdasági struktúrák közeledése egy idő után a kölcsönös előnyszerzés lehetőségeinek beszűkülését idézte elő; végül hogy a szocialista integráció - miközben igényli a világgazdasággal való együttműködést - csak korlátozott mértékben képes a kedvező külső hatásokat hasznosítani és a károsokat közömbösíteni.” (26. 1.) Az integráció továbblendíté- sére hivatott, másfél évtizeddel ezelőtt elfogadott Komplex Program nem bizonyult helyes vezérfonalnak. „Tény, hogy a KGST-t világgazdasági és világpiaci sokk érte, de a program nem kielégítő végrehajtását mégsem volna helyes egyedül ezzel magyarázni. Valószínűbbnek látszik, hogy a feltételek nem voltak eléggé érettek, s a program kidolgozása mélyrehatóbb tudományos megalapozottságot igényelt volna.” (26-27.1.) Ehhez talán csak annyi kiegészítés kívánkoznék, hogy az ésszerű cselekvés feltételei mindig adottak, ha úgy tetszik, „érettek”. Hiszen a cselekvés ésszerűségének éppen az az egyik kritériuma, hogy mennyire veszi figyelembe a feltételeket . . . A második fejezet (A nemzeti és a nemzetközi érdekek dialektikája a szocialista közösségben) nemcsak tárgyából adódóan, de a benne szereplő tudományos felismerések alapján is a könyv legizgalmasabb része. Izikné Hedri Gabriella szerint a szocialista közösségre vonatkozó néhány elméleti-ideológiai tételt tovább kell fejleszteni: „Szembe kell nézni azzal, hogy szocialista országok között is keletkezhetnek konfliktusok, a közösség egyes tagországaiban is felléphetnek társadalmi válságok. A dialektikus és történelmi materializmusról vallott marxi tételekből . . . nem vonható le az a következtetés, hogy a szocializmus automatikusan és szükségszerűen éles ellentmondásoktól mentes társadalom” — idézi egyetértőleg Kozma Ferencet. (33-34.1.) Lazítani kellene az együttműködésnek olykor túlságosan is merev etikettjén: „Míg a nyugati ipari országokban az ellentéteket az élet természetes jelenségének tartva széleskörűen elemzik az egymás közötti múltbeli ellenségeskedések máig is ható következményeit, a szocialista közösségben hajlamosak vagyunk elkendőzni, hogy nemcsak az általában vett nacionalista maradványokat kell leküzdeni, hanem az egymás ellen irányulókat is.” (34-35- 1.) Hasonló okból bírálja a sajtót, s az azt terhelő egyoldalúság sajnos a szakirodalmat is jellemzi: „A közösség védekező reflexének egy másik megnyilvánulása, hogy miközben az egyes tagországokon belüli nehézségekről, ellentmondásokról esetenként igen éles megvilágításban szólnak és írnak, noha számításba veszik, hogy a politikai ellenfelek ezt majd saját nézeteik alátámasztására kiaknázzák, addig a tagországok közötti véleményeltérések nyilvánosságra hozatalától általában óvakodnak, különösen, ha azok politikai jellegűek.. . Nem emelkedhet ideológiai tétel rangjára, hogy a szocialista közösségnek minden részletkérdésben mindig egységes álláspontra kell jutnia.” (33.1.) Sőt -hangoztatja később - az ütközéseket nem szabad egyik vagy másik tagország téves politikájának számlájára írni. (41. 1.) Valljuk be: ez a ritkább szélsőség a szocialista országok gyakorlatában. Sokkal gyakoribb annak abszolutizálása, hogy,, ... a vezetésnek feltétlenül igaza van, s nincs is szüksége társadalmi ellenőrzésre, a kontroll kizárólag a gyakorlat, amely utólag igazolja vagy nem igazolja a döntéseket. Az e nézetet valló vezetés, ha a célok nem teljesülnek, haj137
