Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)

1986 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Halm Tamás: Izikné Hedri Gabriella: A szocialista együttműködés távlatai

lamos a »jó politika - rossz végrehajtás« hamis alternatíváját indokul felhozni.” (42. 1.) A szerző itt nagyon határozottan fogalmaz: „Valójában az a politika, amelyet rosszul hajtanak végre, nem lehet jó politika, hiszen a koncepciónak fel kell ölelnie a végrehajthatóságot, a folyamatos ellenőrzést és az önkorrekciós készséget.” (42. 1.)

Különös figyelmet érdemel Izikné Hedri Gabriellának a szocialista országok közötti érdekegyeztetéssel kapcsolatosan megfogalmazott követelménye: „A párt- és államveze- téseknek . . . nemcsak saját országuk népének valós érdekeit kell felismerniük, hanem a többi tagország népeiét is. Ha ugyanis az érdekegyeztetés során minden részvevő csak a saját nemzeti érdekeit képviselné, úgy szükségszerűen az erősebb ország akarata érvényesülne, s fennállna a veszélye a gyengébb tagországokban keletkező konfliktusoknak, az viszont az egész közösség kárára volna.” (48.1.)

A demokratizmusnak persze nemcsak az országok között, hanem - mint korábban is említettük - az országokon belül is nagy szerepe van. Csak ennek erősítése révén képzelhető el annak a „kreatív társadalominak a ki- fejlesztése, amely „... önmaga továbbgerjesz- ti az alkotóképességet, továbbviszi a szocialista vívmányokat, csökkenti a még meglévő társadalmi igazságtalanságokat”. (52-53. 1.)

A szerző igen nagy jelentőséget tulajdonít az emberek felkészültségének, hozzáállásának, motivációjának, ezért külön fejezetben vizsgálja az értékrend, az ideológia és a gazdaság kölcsönös kapcsolatát.

A KGST-együttműködés néhány kulcskérdése cím alatt tárgyalja a könyv a mikrointeg- ráció viszonylagos elmaradottságából, a valutaárfolyam-politika tökéletlenségéből, valamint az információáramlás és áttekinthetőség hiányaiból fakadó gondokat. Ez utóbbiakkal kapcsolatban kifogásolja, hogy „. . .a KGST- ben az indokoltnál lényegesen több információt minősítenek titkosnak, olyanokat is, amelyek nemzetközi statisztikákból összeállíthatók . . . Kissé paradoxnak hat, hogy a legtöbb ország állami bankja hitelfelvételkor a tőkés partnert részletesen tájékoztatja fizetésimérleg- helyzetéről, az adósságállományáról, ugyanakkor befelé és az integrációban ezek az adatok titkosak.” (109. 1.) Hadd tegyük hozzá: ennél sokkal nagyobb gond a gazdasági viszonyok áttekinthetőségének hiánya, vagyis az, hogy „nemritkán csak bonyolult számításokkal lehet megközelítőleg megállapítani, hogy egy termék exportja gazdaságos-e vagy

sem, vagy hogy a nyereséges vállalat valóban hatékony-e.” (109. 1.) Míg ugyanis az előbbi hiányosság rendeletileg, „egy tollvonással” jóvá tehető, addig az utóbbi a gazdálkodás és a számvitel alapvető átalakítását igényli.

Ami a „holnapot” illeti, Izikné Hedri Gabriella bízik az eltérő társadalmi berendezkedésű országok közötti kapcsolat megjavulásá- ban; abban, hogy a nyugati fél máig értet- len erői is fölismerik, hogy a valóban békés egymás mellett élés a nemzetközi politikai viszonyok legésszerűbb alternatívája. Valószínűleg a legtöbb békeszerető (vagy inkább csak békés?) ember számára tetszetős az a javaslata, hogy a szocialista közösség mindenképpen kerülje a sértő retorikát a kelet-nyugati politikai kapcsolatokban, sőt igyekezzék a saját eszmerendszerét minél árnyaltabban bemutatni. A könyv példája: „ideológiai harc” helyett használjuk inkább az „ideológiai vita” vagy „ideológiai dialógus” kifejezést. (Persze a dialógushoz azt elfogadó, arra hajlandó partnerre is szükség van...)

A szocialista közösség gazdasági együttműködésének továbbra is szilárd alapja a jelenlegi képlet: „A szovjet energia- és nyersanyagellátó képesség biztonságpolitikai értéke tartós jelenség az importőr szocialista országok számára, mint ahogyan a tagországok társadalmi stabilitása is biztonságpolitikai érték a Szovjetunió számára.” (136. 1.)

Ma már nemcsak a tudományban, hanem a politikában is evidencia az a felismerés, hogy a gazdasági együttműködés továbbfejlesztésének egyik kulcskérdése a vállalatok közötti közvetlen kapcsolatok kialakulása. A szerző vágyai helyett ebben a kérdésben is a valóságra hallgat: . .a KGST mikrointegrációs folyamata nem az azt serkentő makroszintű mechanizmusok bázisán indul majd fejlődésnek, hanem fordítva: az élet kikényszeríti a vállalati integrálódást, az új formák kivételt élveznek majd a KGST általános szabályaihoz képest, s a kivételek sokasodásával korszerűsödik az integrációs együttműködés egésze.” (146. 1.) Bizony egészen másképpen képzelnénk e folyamat kibontakozását a felismert szükségszerűségről a tankönyvekből szerzett ismereteink alapján. . .

A mikrointegráció kérdésében tehát Izikné Hedri Gabriella úgy véli, hogy a reálszféra előtte járhat a szabályozási szférának. Pragmatizmusra vall, hogy ezt a sorrendet nem tartja általános érvényűnek, s ettől eltérőnek tételezi föl például a konvertibilitás megvalósulását: „A tagországok egymással szembe138