Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 1. szám - Horn Gyula: Enyhülés és konfrontáció a kelet-nyugati kapcsolatokban
geseivel szembeni technológiai fölényének és gazdasági hegemóniájának erősítésére is felhasználja. A nyugat-európai országok természetes törekvése, hogy keressék a sajátos identitás kifejezésének, az önálló politikai és gazdasági érdekek fokozottabb érvényesítésének módját és intézményes kereteit. Ez a fő ösztönzője és mozgatóereje az EUREKA-tervnek is, amely arra hivatott, hogy biztosítsa Nyugat-Európa tudományos-műszaki felzárkózását, ellensúlyozza az amerikai katonai jellegű csúcstechnológiai programok szellemi tőkeelvonó hatását. Az erősödő önállósodási törekvések fejeződnek ki a Nyugat-Európai Unió reaktivizálását célzó lépésekben is. Bár az Unió katonai programjai feszültségkeltő veszélyeket is hordoznak magukban, azonban kétségkívül csökkenthetik a mind nyomasztóbbá váló katonai függést az Egyesült Államoktól. Az európai biztonsági és együttműködési folyamat és annak keretében működő fórumok kedvező feltételeket biztosítanak ahhoz, hogy valamennyi részt vevő ország területi nagyságától, nemzetközi súlyától függetlenül egyenrangúan részt vegyen a kelet-nyugati kapcsolatokat érintő kérdések kimunkálásában. A helsinki folyamat az enyhülés szülötte, fennmaradása gátolja a konfrontáció eluralkodását. Ez még akkor is így van, ha az egyes tanácskozások egyes időszakát a konfrontáció légköre uralja. Fórumot biztosít ugyanis a rendszeres kelet-nyugati párbeszédhez, s ez különösen fontos volt akkor, amikor mélypontra kerültek a szovjet-amerikai kapcsolatok. Minden időszakban elősegítette a politikai összeütközések tompítását, illetve azok egy részét magára vette, megakadályozta a hidegháborús törekvések eluralkodását. Nagyon fontos funkciót tölt be azáltal is, hogy az egyes részterületeken konkrét ajánlásokkal segíti az együttműködés erősítését. A kelet-nyugati viszony - amint a legutóbbi évek fejleményei is megerősítették - alapvetően a szovjet-amerikai kapcsolatok alakulásától függ, s ennek különösen a stratégiai-katonai területen van meghatározó jelentősége. Kifejezésre jutott ugyanakkor a nyugat-európai országoknak az enyhülési folyamat megőrzésére és továbbvitelére vonatkozó igénye is. A sok évtizeddel ezelőtti szituációktól eltérően a nemzetközi feszültség növekedése nem vezetett ellenségeskedéshez az európai államok között. Az európai szocialista és a tőkés országok kapcsolataiban nem következett be törés, negatív fordulat. Sőt, a korábbi időszakhoz képest is - éppen a kedvezőtlen jelenségek visszaszorítása érdekében - sűrűbbek voltak a magas szintű poltikai érintkezések, több fontos kapcsolatépítő lépésre került sor, számos új kétoldalú együttműködési megállapodás jött létre. Objektív adottság, hogy míg a két vezető hatalom viszonyában mind negatív, mind pozitív irányban gyorsan, történelmi mércével mérve pillanatok alatt mehetnek végbe jelentős fordulatok, addig a kisebb országok között hosszantartó, szívós munkával kialakított kapcsolatok és együttműködés rendszere rövid idő alatt összeomolhat, s csak igen nehezen, évek, esetleg évtizedek munkájával építhető újjá. 12
