Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 1. szám - Horn Gyula: Enyhülés és konfrontáció a kelet-nyugati kapcsolatokban
Mindez tanúsítja, hogy a szovjet-amerikai viszony domináns szerepe nem mossa el a többi érintett ország kapcsolatainak fontosságát. A kelet-nyugati viszonylatban érintett valamennyi állam politikai magatartásának meghatározott funkciója van. Különösen fontos volt ezt figyelembe venni 1983 novemberét követően, amikor az amerikai rakétatelepítés következtében megszakadtak a genfi tárgyalások, mélypontra jutott a szovjet-amerikai viszony. Bebizonyosodott, hogy a kis és közepes nagyságú országok kapcsolatainak fenntartása, párbeszédük folytatása mással nem pótolható jótékony hatással van az enyhülés megőrzésére, elősegítheti a szovjet-amerikai kapcsolatok javulását is. * Az enyhülési folyamat tényleges, objektív alapját a világháború veszélyének elhárításához fűződő közös érdekek jelentik. A legutóbbi időszakban megnövekedett feszültség nyomán kölcsönösen megerősödött az a felismerés is, hogy az emberiség robbanással fenyegető fordulóponthoz érkezett. Aligha fokozható tovább a fegyverkezés anélkül, hogy ne kísértené a fegyveres konfrontáció közvetlen veszélyét. Bár a felismerés egyelőre csak a tárgyalások újrafelvételében mutatkozik meg, létfontosságúvá teszi, hogy ez a szovjet-amerikai viszonyban történik. A genfi csúcstalálkozó eseményei fémjelzik, hogy azok a kelet-nyugati viszony sorsdöntő, stratégiai-katonai területére összpontosultak. Biztató fejlemény, hogy hosszú évek óta először folytak legmagasabb szintű tárgyalások a termonukleáris fegyverzeteknek nem csupán a korlátozásáról, hanem számuk radikális csökkentéséről is, s közös dokumentumban rögzítették a világháború megakadályozására, az erőegyensúly megőrzésére irányuló kölcsönös szándékot. Az álláspontok jelentős közeledését, a Szovjetunió rugalmasságát és megegyezési készségét mutatja, hogy a csúcstalálkozón utat nyitottak a hadászati, valamint a közép-hatótávolságú atomrakéták korlátozásának elkülönített kezelése előtt. Kulcsfontosságú kérdésként szerepel viszont továbbra is az űrfegyverkezés problematikája. A termonukleáris fegyverkezés korlátozásának lehetősége alapvetően attól függ, hogy az SDI program ne kerüljön a laboratóriumokon kívülre, szigorúan elhatárolt területre korlátozódjon. A genfi csúcs eredményeinek megállapodásokban történő realizálódása alapvetően erősítené az enyhülési folyamat valamennyi területét. A szovjet-amerikai kapcsolatok a genfi találkozóval új szakaszba léptek. Az átfogó és mélyreható párbeszéd, az aláírt kétoldalú egyezmények és a fegyverzetkorlátozás perspektíváinak megerősödése új, kedvező folyamatokat indíthatnak el a világhelyzetben. Csökkentik a konfrontációt, erősítik az enyhüléshez nélkülözhetetlen kölcsönös bizalom újjáépítésének alapjait, háttérbe szorítják a nemzetközi légkört mérgező szélsőséges retorikát. Az elkövetkező egy-két év sorsdöntő lehet annak eldöntésében, hogy a csúcstalálkozón elhatározott enyhülés, vagy a végzetes konfrontáció útján halad-e az emberiség.
