Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 1. szám - SZEMLE - Ustor Endre: Gazdasági erőszak a nemzetközi kapcsolatokban (Adalék a "gazdasági háborúk" témaköréhez)
ni. A közgyűlés ekkor hozott határozata az agresszió legsúlyosabb fajtájára, a fegyveres agresszióra vonatkozik, a gazdaságira tehát nem, de a határozat (4. cikk) kifejezetten kiemeli, hogy agressziót a határozatban nem említett cselekmények is megvalósíthatnak.21 A Szovjetunió 1976. szeptember 28-án javaslatot terjesztett az ENSZ közgyűlése elé (Világszerződés az erőszaktól való tartózkodásra a nemzetközi kapcsolatokban).22 A javaslathoz csatolt szerződéstervezet nem foglalkozik kiemelten a gazdasági erőszak fogalmával, hanem csak általában - az alapokmány szövegéhez híven - tartalmazza a majdan szerződő felek ígéretét arra, hogy „kölcsönös kapcsolataikban, illetve általában nemzetközi kapcsolataikban nem alkalmaznak erőszakot vagy erőszakkal való fenyegetést más állam területi épsége vagy politikai függetlensége ellen, vagy bármely, az Egyesült Nemzetek céljaival össze nem férő más módon”. A javaslat megtárgyalására alakított különbizottság, amely bonyolult elnevezése szerint „a nemzetközi kapcsolatokban az erőszaktól való tartózkodás elve hatékonyságának fokozását” tűzte ki céljául, évenként néhány hetes ülésszakot tart. Asztalán fekszik - egyebek között - egy, az el nem kötelezett államok képviselői által előterjesztett munkaokmány is. Ez az okmány kimondja: „Az erőszak alkalmazása vagy az erőszakkal való fenyegetés nemcsak katonai erő útján történhet, hanem a kényszerítés minden más módján, úgy mint: gazdasági vagy politikai kényszerítés vagy ellenséges propaganda, valamint az olyan tevékenységek útján, mint felforgatás, nyomás, megfélemlítés, terrorizmus támogatása, nyílt kísérletek a kormány destabilizálására, zsoldosok alkalmazása, pénzelése vagy bátorítása. [Ezek alapján] minden államnak tartózkodnia kell... (g) a kényszerítés minden formájától, a politikai, gazdasági vagy katonai vagy bármilyen egyéb módon gyakorolt pressziótól vagy ezeknek bármilyen formájától más állam ellen... ”23 A különbizottság évenként jelentést tesz a közgyűlésnek, de munkáját még nem fejezte be. Néhány nyugati nézet A (fegyveres) agresszió meghatározása körüli vitákban azok az indítványok, amelyek a gazdasági agresszió fogalmának meghatározására és a tilalomnak a gazdasági agresszióra való kifejezett kiterjesztésére irányultak, kezdetben a nyugati államok képviselőinek merev ellenzésére találtak. Egy 1952. évi főtitkári jelentés az ellenzők érvelését a következőképpen foglalja össze: „A gazdasági agresszió fogalma különösen alkalmasnak látszik arra, hogy az agresszió fogalmát jóformán korlátlanul kiszélesítse. A kérdéses cselekmények !25
