Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)

1986 / 1. szám - SZEMLE - Ustor Endre: Gazdasági erőszak a nemzetközi kapcsolatokban (Adalék a "gazdasági háborúk" témaköréhez)

azonban nemcsak hogy nem járnak fegyveres erő alkalmazásával (kivéve a tengeri blokádot, amelynek messzemenő gazdasági konzekvenciái vannak, de azt kato­nai jellegű rendszabálynak kell tekinteni), hanem azokat az állam rendszerint szu­verenitása és saját diszkrecionális elhatározása alapján hajtja végre. Ellentétes kö­telezettség híján az államnak szabadságában áll meghatározni vámrendszerét, kor­látozni vagy megtiltani a behozatalt és a kivitelt. Ha más állammal kereskedelmi szerződést köt, a nagyobb politikai, gazdasági vagy pénzügyi erő előnyt jelent­het a gyengébb partnerrel szemben; de ez így van minden nemzetközi szerződés­sel. Nehéz elképzelni, hogy az ilyen egyenlőtlenségeket hogyan lehetne megszün­tetni az egész nemzetközi közösség szerkezetének megváltoztatása nélkül, anél­kül, hogy az államok rendelkezési jogait nemzetközi szervekre ruháznák át.”24 Azóta sok minden történt, és a föntebb idézett közgyűlési határozatok és egyéb szövegek azt bizonyítják, hogy a világ nagyobb részében, nevezetesen a harmadik világ országaiban és a szocialista államokban az opinio juris, az uralkodó vélemény az, hogy a gazdasági erőszakot a mai nemzetközi jog és nevezetesen az ENSZ alapokmánya tiltja. Az alapokmány z. cikke 4. pontjának értelmezése körüli vita természetesen szélesebb, mint amennyinek ismertetésére most lehetőségük nyílik. Erre - külö­nösen ami a szöveg előkészítő munkáit illeti - e helyütt nem térek ki. Ugyancsak nem foglalkozom azzal a téves, bár széles körben terjesztett nézettel, hogy a gazda­sági erőszaknak agresszióvá minősítése utat nyit az előtt, hogy a gazdasági nyo­mást fegyverrel lehessen megtorolni.25 Az a nézet, hogy a gazdasági nyomás, erőszak sérti a mai nemzetközi jogot - igazságának erejénél fogva - a nyugati világ jogi irodalmába is behatolt. Érdekes olvasmány ebből a szempontból az a tanulmány, amelyet J. J. Paust és A. P. Blau­stem amerikai egyetemi tanárok írtak, és az Egyesült Államok reprezentatív nem­zetközi jogi folyóiratában tettek közzé.26 „Az alapokmány 2. cikkének 4. pontja többet tilt, mint a »fegyveres« erő­szak alkalmazását és az azzal való fenyegetést” - írják az amerikai szerzők idézett tanulmányukban. A szerzők rövidlátó és megszorító értelmezésnek tartják azok­nak a felfogását, akik úgy vélik, hogy „fegyveres erő alkalmazására, ha csak közér­dek nem kívánja, ne kerüljön sor többé”, de a kényszerítés egyéb (gazdasági, diplo­máciai, ideológiai) eszközei nincsenek korlátozva. Ezeknek a nézeteknek a kép­viselői nem tudják teljesen megmagyarázni - folytatja a tanulmány -, hogy miért lenne kívánatos szabályozatlanul hagyni a „gazdasági agresszió” esetét, jóllehet az ilyen módon alkalmazott erőszak hatásfoka megközelítheti a fegyveres táma­dásét. A szerzők állásfoglalását magyarázza, hogy tanulmányukat az 1973. évi arab olajembergó nemzetközi jogot sértő voltának bizonyítására írták. Richard B. Lillich amerikai egyetemi tanár „Gazdasági kényszer és a nem­zetközi jogrend”27 című cikkében azt kutatja, hogy mit mond a nemzetközi jog a gazdasági kényszerítésről? Tud-e anyagi jogszabályokat és eljárási módokat ajánlani a jelenlegi rendezetlen helyzetben? 126

Next

/
Oldalképek
Tartalom