Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 1. szám - SZEMLE - Baracs Dénes: Két választási rendszer az V. köztársaságban
gyűlést, akkor voltaképpen kétszer kell győznie, hiszen az államfő egy év után bármikor feloszlathatja, s ennek pillanatát ő választja meg. Ezzel jelenlegi győzelmi esélyei mellett is számolnia kell a francia ellenzéknek. Az alkotmány híres 16. paragrafusának értelmében az államfő rendkívüli hatalmat gyakorolhat - méghozzá saját belátása szerint dönthet arról -, amennyiben „a köztársaság intézményeit, a nemzet függetlenségét, területének integritását vagy nemzetközi kötelezettségeinek teljesítését súlyos és azonnali veszély fenyegeti, és az alkotmányos közhatalom normális működését megszakítják”. Azok a garanciák, amelyek e hatalom diktatórikus alkalmazása ellen hatnak, csekélyek; a fent említett veszélyek értékelése az államfőre tartozik. Igaz, a rendkívüli hatalom bevezetéséről a köztársasági elnök előbb konzultál a miniszterelnökkel, a nemzetgyűlés és a szenátus elnökével, valamint az alkotmánytanáccsal, ám azoknak nem áll módjukban megakadályozni elrendelését. Az, hogy az államfő üzenetben tájékoztatja a nemzetet döntéséről, szintén nem biztosíték, s ugyancsak gyenge korlátot jelent a hatalmat gyakorló államfő akaratával szemben az alkotmány ama előírása, hogy a rendkívüli hatalom idején foganatosított intézkedéseket annak a szándéknak kell vezérelnie, hogy biztosítsák az alkotmányos közhatalomnak „a legkisebb részletekben” is az eszközöket küldetésük teljesítéséhez, és az alkotmánytanács véleményét kikérik ezekkel az intézkedésekkel kapcsolatban. Igaz, hogy a parlament a rendkívüli hatalom idején is összeülhet, és ebben az időszakban a nemzetgyűlést nem lehet feloszlatni. De Gaulle azonban világosan jelezte, hogy nem lehet szó ebben az időszakban a testület törvényhozó munkájának folytatásáról. így a nemzetgyűlés sem képezhet gátat a rendkívüli hatalom ideje alatt - amelyet különben semmi sem korlátoz - az államfő akaratával szemben. A baloldal programjában kezdettől fogva szerepelt az alkotmány 16. paragrafusának eltörlése, győzelme után azonban nem került erre sor - az elnök nyilván nem sietett kiadni kezéből ezt a fontos hatalmi eszközt.12 A kormány az V. köztársaság alkotmánya szerint (20. paragrafus) „meghatározza és vezeti a nemzet politikáját”, rendelkezik a közigazgatással és a hadse- reggel, amelynek főparancsnoka az államfő. A kormány a parlamentnek felelős, noha az utóbbi akciószabadságát intézkedések egész sora korlátozza. A kormány feladatának ez az alkotmányos meghatározása ellentétbe kerülhet azzal a széles körű hatalommal, amellyel ugyanez az alaptörvény az államfőt ruházza fel. Az V. köztársaságban a nemzetgyűlési választások előtt a baloldal minden alkalommal arra hivatkozott, hogy győzelme esetén az államfő jelöli ki a kormány vezetőjét, ám csak olyan személyt jelölhet ki, aki mögött megfelelő parlamenti többség áll, s a továbbiakban ez a kormány az államfő akaratától függetlenül „meghatározza a nemzet politikáját” és megvalósítja azt. A köztársasági elnökre csak a döntőbíró szerepe hárulhat. Az 1978-as elnökválasztás előtt Giscard d’Estaing azzal igyekezett mozgósítani a jobboldal szavazótáborát, hogy elfogadta ezt az értelmezést. Érzékeltette, hogy amennyiben a baloldal győz, az őt támogató erők nem számíthatnak arra, hogy mint államfő megakadályozhatja a baloldal által meghirdetett
