Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 1. szám - SZEMLE - Baracs Dénes: Két választási rendszer az V. köztársaságban
reformok végrehajtását - bár továbbra is hivatalban marad, de csupán mint az alkotmányosság őre.13 A jobboldal más politikusai viszont azt hirdették, hogy ebben az esetben a köztársasági elnöknek le kell mondania: lehetetlen az együttélés egy baloldali parlamenti többséggel. A jobboldal jelenleg győzelmi eséllyel várja a választásokat, s szembenézve e kérdéssel, két irányzat alakult ki. Az UDF és az RPR választási szövetsége elfogadja az együttélést, a „társbérletet” Mitterrand-nal a következő elnökválasztásig, azzal a feltétellel, hogy a győztes parlamenti többség megvalósíthatja politikáját. Raymond Barre volt miniszterelnök viszont - aki jelenleg a közvéleménykutatások tükrében a jobboldal legnépszerűbb politikusa - azt hirdeti, hogy az elnöknek le kell mondania; ezt azonban Mitterrand az alkotmányra hivatkozva elutasítja. Ezzel kapcsolatban különösen figyelemre méltó az alkotmány egyik sajátos ellentmondása, miszerint a miniszterelnököt ugyan az államfő nevezi ki, arról azonban, hogy ő is váltaná le, nincs szó. A kormánynak le kell mondania, ha a parlamentben bizalmatlansági indítványt szavaznak meg vele szemben. Az alkotmány betűje szerint azonban a miniszterelnök, ha nem alakul ki kormányával szemben többség a parlamentben, hivatalában maradhat akár az államfő akarata ellenére is. A gyakorlatban azonban egészen más volt a helyzet. De Gaulle úgy hidalta át az alkotmány eme „fogyatékosságát”, hogy minden általa kinevezett miniszterelnökkel beiktatása előtt aláíratta lemondólevelét is - dátum nélkül.14 Az V. köztársaságban csak egy alkalommal fordult elő az is, hogy a miniszterelnök maga döntött úgy, hogy távozik a kormány éléről15 - egyébként vagy a választások nyomán került sor a hagyományos lemondásra, vagy az államfő menesztette az általa kinevezett politikust. Ez természetes következménye annak, hogy a miniszterelnök mögött álló parlamenti többség és az elnöki többség azonos volt. A nemzetgyűlés Az V. köztársaság alkotmánya és szavazási rendszere egyaránt arra irányul, hogy szilárd többséget biztosítson a nemzetgyűlésben a kormány számára, és növelje a végrehajtó hatalom, a kormány szilárdságát a törvényhozással szemben. Ezt szolgálja az úgynevezett motion de censure (bizalmatlansági indítvány) megszavazásával kapcsolatos eljárás, amely gyakorlatilag megbénítja a burkolt „lázadást”. A kormánynak csak akkor kell távoznia, ha a nemzetgyűlés megszavazza a bizalmatlansági indítványt, amelyet a képviselők legalább io százalékának kell benyújtania. Egy ülésszakon ugyanazok csak egy bizalmatlansági indítványt kezdeményezhetnek, hacsak maga a kormány nem veti fel „felelősségét” egy adott törvényjavaslattal kapcsolatban. Ez esetben az adott törvényjavaslat eleve elfogadottnak minősül, ha az ellenzék 24 órán belül nem nyújt be bizalmatlansági indítványt, illetve akkor is, ha a bizalmatlansági indítvány nem kapja meg a többséget.
