Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 1. szám - SZEMLE - Baracs Dénes: Két választási rendszer az V. köztársaságban
akadályozza az elnöki döntések és a kormányhatározatok végrehajtását (de a kormánytöbbségen belüli konfliktus, amelyet a helyzet szükségszerűen kiélez, a következő választási periódusban veszélyezteti e többség újraválasztását). A parlamenti kisebbségnek az elnöki mandátum ideje alatt gyakorlatilag nem volt lehetősége új koalíció kialakítására a többségnek a kormánypolitikával szembeforduló frakciójával - ez ugyanis, a IV. köztársaság gyakorlatával ellentétben, a polarizált politikai életben a szavazók olyan szankciójára vezetett volna, amely az „áruló” po- Htikai erő képviseletének súlyos veszélyeztetésével járt a következő, illetve az átállás következtében szinte automatikusan bekövetkező választásokon. (Az arányos parlamenti képviselet bevezetése azonban ebben is lényeges változást hozhat.) A végrehajtó hatalom Hogyan működik ez az intézményrendszer ? A végrehajtó hatalom forrása az államfő személye - annak ellenére, hogy az alkotmány formálisan nem ezzel a funkcióval ruházza fel. Az alkotmány leszögezi, hogy a köztársasági elnök „őrködik az alkotmány tiszteletben tartásán”, s „döntőbíráskodásával” biztosítja a közhatalom rendes működését és az állam folytonosságát. Az államfő ezenkívül „a nemzetbiztonság, a területi integritás” és az államközi szerződések garantálója, biztosítója. Az államfő hatáskörének és jogainak összességéből azonban az következik, hogy döntő szava van a kormányzásban, sőt amikor szükségesnek tartja, ki is kapcsolhatja a kormányt és a nemzetgyűlést a döntéshozatali folyamatból. A köztársasági elnök nevezi ki a miniszterelnököt, elnököl a minisztertanács ülésein, aláírja a kormány ülésein elfogadott rendeleteket, illetve a parlament által elfogadott törvényeket. (Az utóbbi esetben kérheti a nemzetgyűléstől a törvénynek vagy egyes cikkelyeinek ismételt megvitatását, de másodszor már nem utasíthatja vissza az aláírást.) Tovább növeli az államfő hatalmát, hogy a parlament fölött átnyúlva népszavazásra bocsáthat a közhatalom megszervezésére vagy nemzetközi szerződések megkötésére vonatkozó javaslatot. A népszavazás pedig, amelynél a kérdés megfogalmazása szinte döntő jelentőséggel bír, csak egészen rendkívüli esetben fordulhat a kezdeményező ellen. (Máig folyik a vita arról, hogy miután de Gaulle tábornok többször is sikeresen alkalmazta ezt a politikai fegyvert, 1969- ben vajon hibás számításból vagy tudatosan szervezte-e meg azt a referendumot, amelyben először maradt kisebbségben, és így 1968 májusa és a frank leértékelése után mindenképpen meggyengült hatalmat önként hagyhatta el. Alkotmányosan ugyanis - a népszavazás elvesztése ellenére - sem kötelezte erre semmi). A referendum eszközét azonban de Gaulle után Georges Pompidou már csak egyszer alkalmazta, Giscard d’Estaing pedig kiiktatta fegyvertárából. Az államfő feloszlathatja a nemzetgyűlést, a megválasztott új nemzetgyűlést azonban egy éven keresztül nem oszlathatja fel.11 Ez azonban mindenképpen azt jelenti, hogy ameny- nyiben a hivatalban lévő elnökkel szemben álló többség hódítja meg a nemzet113
