Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 1. szám - SZEMLE - Baracs Dénes: Két választási rendszer az V. köztársaságban
megválasztott politikus támogatásában szükségszerű. Míg a IV. köztársaságban a választott politikusok szabadon sáfárkodhattak politikai tőkéjükkel, és mindenképpen csak saját választóikra kellett tekintettel lenniök (s azokra sem helyi szinten, hanem az országos politika elvontabb perspektíváiban), az V. köztársaság politikusának gyakorlati működésében mindig szem előtt kell tartania, hogy győzelme nem csupán közvetlenül híveitől függ, hanem a saját politikai táborához tartozó közvetlen vetélytársak szavazóitól is, akikre szüksége lehet a második fordulóban. így a törvényhozó, a községtanács tagja, a járási tanácsos egész tevékenységében szem előtt tartja - vagy kénytelen szem előtt tartani - a szövetséges és egyúttal rivális politikai erők szavazóinak várható állásfoglalását is. Egyfelől természetesen saját pártjának politikáját kívánja érvényesíteni, másfelől azonban rendszerint pártszövetségben tevékenykedik (a parlamentben vagy egy város vezetésében), és szüntelenül közös platformok kidolgozására kényszerül. Ha ezt nem teszi meg, akkor a választások napján még akkor is a vesztes táborba kerülhet, ha az első fordulóban az első helyen végez saját politikai táborában, de riválisának szavazói nem követik annak választási „utasítását”. Ez a rendszer tehát a politikai egység szüntelen formálója mindkét táborban, a jobb- és a baloldalon egyaránt. A rendszer kidolgozói a maguk idejének erőviszonyaiból és politikai kapcsolatrendszeréből indultak ki, amelyek között természetesen ezzel a szavazási móddal a baloldal nem nyerhetett. Figyelmen kívül hagyták azonban egyrészt magának a rendszernek az átalakító hatását, másrészt azt a lehetőséget is, hogy a francia társadalom fejlődése nyomán a két tábor erőviszonyai megváltozhatnak, és ebben az esetben a választási rendszer nemhogy nem biztosíték a baloldal sikerével szemben, hanem ellenkezőleg: annak egyik tényezőjévé, sőt tartósítójává, elmélyítőjévé válhat. A többség kisebbségének helyzete Ami azonban a francia baloldal erőinek kapcsolatrendszerét illeti, a második forduló „szavazatátviteli” sajátosságai újabb hátrányt jelentettek a kommunista párt számára - s ez sajátos módon éppen a kommunista szavazótábor strukturáltabb, szervezettebb jellegéből eredt. Az FKP választói sokkal „fegyelmezettebbek”, mint a szocialista párt szavazói. Tehát azokban az esetekben, amikor szocialista jelölt került az első helyre az első fordulóban, és a kommunista jelölt lépett vissza, a szocialista politikusnak nagyobb volt az esélye arra, hogy megkapja az első forduló kommunista szavazóinak támogatását, mint fordított esetben. A kétfordulós rendszer hátrányos tehát az FKP számára, hiszen az a szavazó, aki esetleg korábban valamelyik polgári pártra adta voksát, s egy választáson megteszi azt a lépést, hogy a szocialista jelöltet támogatja, visszariadhat akkor, amikor egy héttel később már kommunista politikust kellene támogatnia. Egy felmérés6 szerint az 1978. évi választásokon a második fordulóban a baloldal győzelmi esé110
