Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 1. szám - SZEMLE - Baracs Dénes: Két választási rendszer az V. köztársaságban
mos példa bizonyítja. Franciaországban azonban az ötvenes évek végén olyannyira gyakorivá váltak az elhúzódó kormányválságok, hogy magát a politikai cselekvést bénították meg, és így maguk is a rendszer válsága tartósításának elemévé váltak. AIV. köztársaságban 1947. január 22. és 1958. január 1. között 22 kormány váltotta egymást, az „átlagélettartam” 6 hónap volt, s természetesen lehetetlenné vált mind a hosszú távú politikai programok kidolgozása, mind pedig az egyértelmű döntések meghozatala, illetve végrehajtása. A francia burzsoázia - mint a történelem elmúlt két évszázada bizonyítja - sok mindent megváltoztatott azért, hogy hegemóniája változatlan maradjon. Sűrűn alakította át az államirányítás rendszerét is, kipróbált egyebek között három köztársaságot és két császárságot, 16 alkotmányt. így nem meglepő, hogy ezúttal is hozzálátott egy olyan politikai intézményrendszer kialakításához, amely válsághelyzetekben nagyobb lehetőséget nyújt az egységes döntéshez és irányításhoz. Az V. köztársaság intézményrendszerét de Gaulle tábornoknak tulajdonítják, kidolgozásában azonban fontos szerepe volt Michel Debrének is.3 A burzsoázia különböző csoportjainak ellentétei nemhogy nem szűntek meg, hanem még éleződtek is az V. köztársaság kiépítése során — ám ez az intézmény- rendszer lehetőséget nyújtott a monopoltőkének de Gaulle-lal hatalomra jutott csoportja számára, hogy felvegye a harcot ezekkel az erőkkel. A nemzetgyűlésben e csoport minimálisra szorította le a baloldal és különösen a kommunisták képviseletét, s (miután így már nem érhette az a vád, hogy a baloldal nyomása alatt cselekszik) a kolonializmus klasszikus formáihoz végsőkig ragaszkodó érdekcsoportok parciális céljait alárendelte a francia burzsoázia globális érdekeit jobban kifejező - egyébként fokozatosan, az események sodrában, nem utolsósorban az algériai felszabadító harc eredményei nyomán kialakuló - új politikának. A de gaulle-i korrekció Az V. köztársaság intézményrendszerét úgy kell tekintenünk, mint a IV. köztársaság megfelelő intézményeinek sajátos korrekcióját. Ha az utóbbiban, az ellenállás antifasiszta erőinek közös akaratát kifejezve, az arányos képviselet elve dominált, az előbbi bevezette a választókörzetenkénti képviselőválasztás rendszerét (amely különben nem ismeretlen a francia politikai történelemben, de új optikát kap a gaulle-ista intézményrendszer egészében). A választókörzetenkénti képviselőválasztás, amely nem szünteti ugyan meg az országos politika helyi szintű tükröződését és kifejeződését, a nemzeti - és így szükségszerűen absztrakt - küzdelmet a szavazatokért a csaknem félezer választókerület külön, helyi tényezőktől is befolyásolt viadalává bontja. Az V. köztársaság létrehozásakor visszatértek a korábban már alkalmazott kétfordulós választási rendszerhez is, azzal a nyíltan meghirdetett céllal, hogy a relatív többséggel rendelkező polgári pártot lehetőség szerint abszolút, de legalább106
