Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)

1986 / 1. szám - SZEMLE - Baracs Dénes: Két választási rendszer az V. köztársaságban

dóból, valamint a második világháború utáni tudományos-technikai forradalom­ból adódtak. Ennek fő oka a francia uralkodó osztálynak a régi, klasszikus kolo- nialista érdekcsoportok, valamint az új ipari, nemzetek fölötti együttműködésre törő tőke közötti megosztottsága volt. Ez utóbbi szintén hive volt ugyan a fran­cia gazdasági pozíciók fenntartásának a gyarmatokon, de a merev gyarmati struk­túrát, amely fölött eljárt az idő, főleg pedig a vég nélküli algériai háborút csak fölösleges tehernek érezte. Fontosabbnak vagy ugyanolyan fontosnak tekintette azonban a nyugat-európai tőkés integráció kiépítését és abban a francia pozíciók erősítését. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy a burzsoázia manőverezési le­hetőségeit alaposan beszűkítette az erős munkásmozgalom; az a tény, hogy az el­lenállásban betöltött szerepe révén az FKP Franciaország első pártjává, 1947-ig a kormány résztvevőjévé vált. AIV. köztársaság intézményrendszerében nem volt lehetőség az FKP súlyának csökkentésére, ami pedig az éleződő hidegháborúban a burzsoázia egyik alapvető célja volt. A IV. köztársaság cselekvésképtelensége logikusan következett abból, hogy Franciaország belső válságként élte meg mind a gyarmati rendszer felbomlását, mind a hidegháború éleződését, mind pedig a tudományos-technikai forradalom­mal kapcsolatos nemzetközi struktúraváltást. A IV. köztársaság politikai rendszere, amelyben az 1946-os alkotmány ér­telmében az arányos képviselet elve alapján megválasztott parlament dominált, csak addig működhetett eredményesen, amíg azok a tőkéscsoportok, amelyeknek az érdekeit több-kevesebb áttétellel a változó kormánykoalíciókat alkotó polgári pártok képviselték, nagyjából egyetértettek az alapvető politikai-gazdasági stra­tégiát illetően. Ez az egyetértés azonban egyre nehezebben valósult meg. A IV. köztársaság még képes volt az indokínai konfliktus lezárására (vagy pontosab­ban, a Dien Bien Phunál elszenvedett vereség nyomán képes volt egy kompromisz- szumos megoldás elfogadására, amely azonban az amerikai szerepvállalás folytán egy újabb hosszú háborús konfliktus kiindulópontjává vált), továbbá képes volt megtenni az első lépéseket a nyugat-európai integráció felé, de az algériai konf­liktus megoldása már meghaladta politikai intézményeinek teherbíró képességét. A IV. köztársaság parlamentjébe arányos képviseletet biztosító választási rendszer alapján választották a képviselőket. A kormány beiktatásakor és a fontos döntések meghozatalakor, a bizalmi kérdés felvetésekor nem csupán a kormányt támogató vagy az ellene leadott szavazat számított, hanem a tartózkodás is kulcs- fontosságúvá válhatott. Ez a rendszer lehetővé tette a burzsoázia különböző cso­portjainak, hogy az egyes kérdések megoldására változó taktikai csoportosuláso­kat alkossanak, elkerüljék a közvetlen felelősségvállalást bizonyos döntéseknél (tartózkodás), illetve, ha valamely kérdés rendezésénél nem alakult ki megfelelő kompromisszum, a kormányválság sokkjával kényszerítsék ki az erők átrendezé­sét, az új közös platform kialakítását. Egy olyan társadalomban, amely nem kényszerül „gyötrelmes felülvizsgálat­ra”, ez a rendszer - fogyatékosságai mellett is - működőképes lehet, mint ezt szá­105

Next

/
Oldalképek
Tartalom