Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 1. szám - SZEMLE - Faragó István: Az atomfegyverek elsőkénti bevetésének tilalmáról
még kölcsönösen elfogadott és követett NFU-politika esetében is fennmarad, noha jóval távolibbá válik mindaddig, amíg maguk az atomfegyverek léteznek. „Fennmarad egy alapvető realitás, amelyet az atomfegyverek elsőkénti használatáról való lemondás leghatározottabban kifejezett politikája sem tud megváltoztatni. Fia az Atlanti Szövetség minden atomhatalma csatlakozna is az elsőkénti használatról való lemondáshoz, s ha ezt a döntést a nyugati atomhatalmak és a Szovjetunió közös nyilatkozata is rögzítené, akkor sem garantálhatná senki sem teljes bizonyossággal, hogy egy nagyszabású hagyományos konfliktusban egy ponton nem kerülne sor az atomfegyverek bevetésére. Ezt nem tételezhetjük fel a Szovjetuniót illetően, és fel kell ismernünk, hogy a szovjet vezetők sem tételezhetik fel rólunk. Amíg az atomfegyverek léteznek, használatuk lehetősége fennmarad.”21 így tehát, ha léteznének is ördögi tervek a szocialista országokban, hogy az NFU révén Európát „biztonságossá tegyék a hagyományos agresszió számára”, mint ahogyan azt néhány nyugatnémet szakértő állítja, ez túlságosan naiv és bizonytalan kimenetelű kísérlet lenne. Mindamellett, a hagyományos konfliktusok veszélyével kapcsolatos nyugati aggodalmakra válaszolva a Varsói Szerződés tagállamai már 1979-ben kiterjesztették NFU-javaslatukat a hagyományos fegyverek elsőkénti használatáról való lemondásra is. Hasonló kettős - mind a nukleáris, mind a hagyományos fegyverekre vonatkozó - kötelezettségvállalás szerepel abban az átfogó javaslatban is, amelyet 1983 januárjában terjesztettek elő az erőszakról való lemondásról és a békés kapcsolatok fejlesztéséről. Ez a fejlemény sajnálatos módon feledésbe merült az NFU-ról folyó nyugati vitában, holott a hagyományos fegyverek bevonása e témakörbe új dimenziót adhatott volna a vitának. III. A NATO immár hosszú idő óta túlhangsúlyozza a Varsói Szerződés hagyományos erejének jelentőségét. Ennek megítélése szorosan kapcsolódik az atomfegyverek elsőkénti használatának témájához, így az NFU kérdéséhez. Az NFU ellenzői ugyanis azzal érvelnek, hogy az adott feltételek között az atomfegyverek elsőkénti bevetéséről való lemondás „egyet jelent egy szovjet hagyományos támadás kihívásával”.22 Az NFU esetleges vállalása (különösen nyugatnémet ellenzői szerint) a NATO hagyományos erőinek olyan mértékű fejlesztését követelné meg, amely az adott pénzügyi és politikai korlátozások miatt megvalósíthatatlan lenne. A Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi tagállamának álláspontja szerint léteznek ugyan eltérések a hagyományos erők és fegyverzetek különböző kategóriái és mutatói között, egészében véve azonban a katonai erőviszonyok ezen a területen is hozzávetőlegesen egyensúlyban vannak. Mindezek figyelembevételével tett javaslatot a Varsói Szerződés 1983-ban a meg nem támadásról és a békés 91
