Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 1. szám - Hardi Péter: A második szakasz: az Egyesült Államok Reagan újraválasztásának fényében
velti elgondolást érvényre juttatni. Mivel azonban a világ egésze, azon belül is a hatalmi erőviszonyok és a katonai eszközök, velük összefüggésben pedig a hadászati koncepciók alaposan megváltoztak, a Reagan-kormányzat gyakorlata anakronisztikusnak hat, és számos ellentmondást szül. Ezek közül talán az a legveszélyesebb, hogy egy történelmileg túlhaladott állapotot, a Szovjetunióval szembeni katonai fölényt szeretné (optimális célként) elérni. Vagyis a Reagan-kormányzat nem egyszerűen abban látja a fő veszélyt (amit önmagában véve, szigorúan amerikai szemszögből még meg lehetne érteni), hogy a Szovjetunió katonai téren fölénybe kerül az Egyesült Államokkal szemben, hanem abban, hogy az Egyesült Államok tartósan, egy teljes történelmi periódusra elveszíti azt a fölényét, amely három évtizeddel korábban még vitathatatlanul megvolt. Kétségtelen tény (bár a szocialista országok, különösen a Szovjetunió szempontjából csöppet sem kedvező), hogy az Egyesült Államok jelenlegi külpolitikájának egésze koncepciózusabb, mint a korábbi évek számos kormányáé. Ez nyilvánvalóan a globális megközelítés és az ideológiával való átitatódás következménye, s éppen ezért rejtette magában a konfrontáció minden eddiginél nagyobb veszélyét. Az eddigiek során elsősorban a reagani külpolitika egymást erősítő vonásaira és összetevőire igyekeztem rámutatni. Az egymást erősítő tényezők sorába az Egyesült Államok világgazdasági súlya és szerepvállalása is beletartozik, aminek vázlatos elemzésére a kép teljessé tétele végett szintén szükség van. Mielőtt azonban ennek eleget tennék, úgy érzem, már ideje a külpolitikai érdekek és módszerek néhány ellentmondására kitérni. Egyesült A.llamok külpolitikai elkötelezettségeiben rejlő ellentmondások Az Egyesült Államok külpolitikájában, különösen a második világháború óta vállalt világhatalmi szerepében több immanens ellentmondás található. Ezek a Reagan-kormányzat hivatalba lépése óta - elsősorban az ideológia szerepének megnövekedése miatt - felerősödtek. A világhatalmi elkötelezettség mint a modern amerikai érdekrendszer és felfogás egyik alaptétele ellentmondásban van az amerikai társadalmi-politikai gyakorlatot vezérlő egyéb érdekek és értékek sorával. A Reagan-kormányzat a világhatalmi szerepvállalás ideológiai igazolása során arra hivatkozik, hogy a liberális politikai-alkotmányos rend, általánosabban a demokratikus értékek, a nyugati típusú demokráciák védelmére vállalkozik. Axiómának fogadja el, hogy a) ezeket a Szovjetunió, illetve a kommunizmus veszélyezteti, b) a veszélyeztetésnek elsősorban globális méretű katonai eszközökkel lehet ellenállni. Ezek után egyenesen azt állítom, hogy a világhatalmi szerep mind az individuális, liberális politikai és gazdasági gyakorlatnak, mind az amerikai demokratikus elveknek ellentmond. 7
