Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 1. szám - Palánkai Tibor: A gazdasági háború néhány kérdése
1 ódó jelenségek és megfontolások a korábbi időszakokban is kimutathatók. A gazdasági „hidegháború” - legáltalánosabb megfogalmazásban - adott relációkban a gazdasági kapcsolatoknak a termelőerők fejlődése és a nemzetközi munkamegosztás adta lehetőségektől, szükségletektől és racionalitásoktól való lemaradását és visszatartását jelenti. A gazdasági „hidegháború” olyan korszak kategóriája, amikor a nemzetgazdaság szempontjából a külgazdasági kapcsolatok meghatározóvá váltak, a nemzetgazdaság egész fejlődése és hatékonysága végső soron annak függvénye, hogyan képes a világgazdaságba megfelelően illeszkedni, s milyen mértékben tudja a nemzetközi munkamegosztás előnyeit kihasználni. Ebből következően a gazdasági „hidegháború” a korábbi időszakokra - míg számos ország az autarchiás fejlődés útját járta - nagyrészt nem értelmezhető. A gazdasági „hidegháború” legmarkánsabban a szocialista és a tőkés országok között uralkodott el. Létére a kelet-nyugati kereskedelem világgazdasági aszimmetriáiból jól következtethetünk. Nyilvánvalóan abnormális állapotra utal, hogy a világtermelés mintegy 1/3 -át adó szocialista országok, valamint a több mint felét előállító fejlett tőkés országok között a világkereskedelemnek mindössze 3-4 százaléka bonyolódik le. Az aszimmetria megjelenik abban is, hogy a szocialista országok kelet-nyugati kapcsolatoktól való viszonylagos függésével szemben a tőkés országok nagy része számára azok marginális jelentőségűek. A kapcsolatok szerkezetileg számos vonatkozásban torzak, s különösen figyelemreméltó, hogy a szocialista országok nyugati exportjának és belső termelésüknek a szerkezete tartósan eltér. A jelenségben természetesen kifejeződnek a fejlettségi, hatékonysági és szervezeti problémák, de nem vitatható, hogy abban a két rendszer közötti konfliktusok, a gazdasági háború eszközeinek az alkalmazása is fontos szerepet játszik. A kelet-nyugati kapcsolatok - a világkereskedelem többi szektorához képest - érzékenyek a világpolitikai légkör változásaira. A tőkés országok alapvetően gazdasági „hidegháborús” megnyilvánulásaként értékelhető, hogy a korábbi időszakban kialakult abnormális és torzult helyzet megváltoztatására nem tettek érdemi lépéseket. Sőt az 1970-es években a „hidegháborús” tendenciák nemcsak a politikai és katonai szférában, hanem a gazdasági kapcsolatokban is erősödtek. A gazdaság- és külgazdaság-politikai eszközök közvetett hatásai. A kelet-nyugati kereskedelemben alkalmazott különféle politikák és eszközök nem voltak összhangban a kelet-nyugati kapcsolatok egészséges fejlődésének követelményeivel, s ennek megteremtésére a fejlett tőkés országok tudatosan nem is törekedtek. A szocialista országok gazdasági fejlettsége még napjainkban sem éri el az ipari tőkés országok szintjét. A termelékenységben vagy az egy főre jutó jövedelemben a kelet-európai szocialista országok hátránya Nyugat-Európával szemben eléri a 30-50 százalékot, s a szélső értékek esetenként még ennél is nagyobbak. A gazdasági kapcsolatok torzulásmentes fejlődésének megfelelő külkereskedelem-politikai gyakorlat ilyen esetben az, hogy a fejletlenebb preferenciákat (kedvezménye72
