Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 1. szám - Palánkai Tibor: A gazdasági háború néhány kérdése
két) kap az erősebbtől, s ezt az elvet általában más területeken (például a hitelezésben) is érvényesítik. A kedvezményekkel a fejlettségi hátrány valamelyest mérsékelhető, s egyéb feltételek megléte esetén a kapcsolati torzulások és hátrányok elkerülhetők. A szocialista országokkal szemben azonban ezt az elvet csupán szórványosan és időszakosan alkalmazták, s csak néhány szocialista ország (Jugoszlávia, Kína és Románia) tudott korlátozott kivételezést elérni. A szocialista országok többsége azonban még az egyenlő kereskedelempolitikai elbánás (a legnagyobb kedvezmény) elvét sem tudta kiharcolni, holott ez a fejlettebb partnerek viszonylatában (például egyesült államokbeli és a nyugat-európai piacokon) még mindig egyenlőtlen mérkőzésre kényszerített volna. A szocialista országok szempontjából külön gondot okozott, hogy a hetvenes években a világgazdaságban számos jelentős kereskedelempolitikai változás történt. Több területen és régióban a kereskedelmet teljesen vagy részlegesen liberalizálták.6 A liberalizálási folyamatból - néhány kivételtől eltekintve - a szocialista országok kimaradtak. Ezekben a szocialista országokkal szemben általában nem tettek semmilyen különleges lépést. A kimaradás ténye azonban önmagában közvetett diszkriminációval egyenlő, s tudatos politika közvetett következményeinek tekinthető. Könnyen belátható, hogy egy korábbi helyzethez képest már attól is hátrányba kerülünk, ha versenytársaink egyszerűen liberális vagy preferenciális elbánást kapnak, miközben velünk szemben a játékszabályok változatlanok maradnak. Mindenképpen indokolt tehát ebben az összefüggésben is gazdasági „hidegháborúról” beszélni. A diszkriminációk közvetlen és közvetett formái a gazdasági kapcsolatok más területein is megjelentek. A korábbi időszakban a hitelkapcsolatokban az állami garanciák és a kamatszínvonal terén a szocialista országok viszonylag széles körben vívtak ki maguknak preferenciális elbánást. Ez különösen vonatkozott az államközi hitelekre. Az elmúlt években e kedvezményeket nagyrészt felszámolták, s megvonásukat „büntetésképpen” főként a Szovjetunióval és Lengyel- országgal szemben alkalmazták. Keményedett a tőkés cégek és országok gyakorlata az árengedmények vonatkozásában is, s a nyugati tőke néhány kivételtől eltekintve gyakorlatilag tartózkodott a szocialista országokbeli beruházásoktól. 2. A gazdasági „hidegháború” fontos eleme a fegyverkezési verseny gazdasági célú erőltetése, amely különösen az amerikai politikában került előtérbe. Tagadhatatlanok azok a törekvések, amelyek a szocialista országokat a fegyverkezési verseny újabb fordulójára próbálják kényszeríteni. Ezek szerint a mai fegy- verzetfejlesztés magas technika- és költségigénye mellett az ilyen verseny hátráltathatja a szocialista országok gazdasági fejlődését, sőt ezen keresztül társadalmipolitikai feszültségeket okozhat. Különösen veszélyesek azok a feltételezések, amelyek szerint az utóbbi időben a szocialista országok mély társadalmi-gazdasági válságba, lényegében a csőd szélére kerültek, s a fegyverkezési verseny terhei adhatják azt a végső lökést, ami a gazdasági összeomlást, illetve a társadalmi75
