Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 1. szám - Palánkai Tibor: A gazdasági háború néhány kérdése
ben, amikor a világ országainak jelentős része külgazdasági egyensúlyproblémákkal küzd. Az ún. nemzetközi adósságválság kiszolgáltatottá tett több fejlődő országot, és néhány szocialista ország is nehéz helyzetbe került. Az 1980-as évek elejére jellemző rendkívül magas kamatlábak kialakulása a spontán hitelpiaci mechanizmusok mellett tudatos politikai lépések eredménye volt. Az Egyesült Államok számára az egyoldalú pénzügyi függés rendkívüli fokozódásával javultak a nyomásgyakorlás és ellenőrzés lehetőségei az eladósodott országokkal szemben. A pénzügypolitikai eszközök között külön említést kell tenni a valuta- és az árfolyam-politikáról. A valutaárfolyamok változtatásával nagymértékben befolyásolhatók a külkereskedelem és a tőkemozgások feltételei, s adott esetben ez eszköz lehet más országok nemzeti jövedelme egy részének elvonására is. Különösen kedvező helyzetben vannak a kulcsvalutával rendelkező országok (például az Egyesült Államok), amelyeknek árfolyama befolyásolhatja a világpiaci árak viszonylagos szintjét, valamint a világban felhalmozott monetáris tartalékok értékét. Egyéb es%kö!(ök. A fentiek mellett a gazdasági háborúnak számos olyan eszköze van, amely közvetlenül kívül esik ugyan a gazdasági szférán, de következményeiben gazdasági hatású lehet. Ilyen a politikai, kulturális, tudományos, sportkapcsolatok adminisztratív leállítása vagy korlátozása, a turizmus vagy a külföldi munkavállalás lehetőségének a megszüntetése, a kommunikáció, a közlekedés és a szállítás korlátozása. Az utóbbi jelentheti a légi- vagy hajóforgalom tilalmát, repülőterek vagy kikötők elzárását adott országok légijáratai vagy hajói elől, illetve az utóbbiak bojkottját a nemzetközi áru- és utasforgalomban. Ezek az eszközök nyilván közvetlen gazdasági károkat (bevételkiesés) okoznak, ugyanakkor az esetek többségében jelentőségük inkább demonstratív, amit alkalmazóik is hangsúlyoznak. A gazdasági háborúkkal kapcsolatos amerikai irodalomban például széles körű vita folyik arról, hogyan lehet az alkalmazó fél szempontjából a legkisebb költség mellett szankcionálni olyan helyzetben, amikor a demonstratív hatásokon túlmenően a szankciótól egyéb eredmény nem várható, viszont az elítélés és a tiltakozás politikai szempontból nem kerülhető el. Többek szerint a Szovjetunió „megbüntetésére” 1980-ban az olimpia bojkottja „optimális” lépés volt, hiszen úgy vélték (más kérdés, hogy ez mennyiben felel meg a valóságnak), hogy a kívánt demonstratív hatást az Egyesült Államok így érte el a legkisebb költség és politikai-katonai kockázat mellett. A gazdasági „hidegháború” A gazdasági konfliktusok az utóbbi évtizedek világgazdaságában „hidegháborús” formákban is megjelentek. A gazdasági „hidegháború” az intenzív gazdasági kapcsolatok és a kölcsönös függés időszakának kategóriája, bár a hozzá kapcso71
