Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)

1985 / 4. szám - 40 ÉV TÖRTÉNETÉBŐL - Szűts Pál: A Magyarok Világszövetségének tevékenysége és a magyar emigráció

keresik a kapcsolatokat, együtt is működnek velünk számos kérdésben, de tudatosan keresik - nem jobbító szándékkal - társadalmunk gyengeségeit, nehézségeit, s igyekeznek azokat előtérbe állítani, felnagyítani, hangulatkeltésre felhasználni. Egyesek közülük a nacionalizmus szítására törekszenek.

4. A hivatásos emigráció vagy politikai emigráció, ahogyan magukat gyakran nevezik, a külföldön élő magyarságnak az a része, amely emigráns módján viselkedik, tehát nem számolja fel távollétének ideiglenes jellegét: ha átmenetileg beépül is a befogadó ország társadalmába, ugrásra készen áll egy politikai rendszerváltozásban reménykedve, készül a hazatérésre, mindaddig viszont elzárkózik mindenfajta kapcsolattól. A legelszántabb csoportjaik elítélik még a hazalátogatást is, mások csak a hivatalos kapcsolatok ellen vannak. Számuk és befolyásuk csökken, belső harcok is bomlasztják soraikat, de nem lebecsülendő, hogy jelentős propagandaeszközök vannak a kezükben.

Az emigráció, pontosabban a tőkés országokban élő magyarság az elmúlt években nemcsak politikai összetételét tekintve változott, de egyéb új vonások is jelentkeztek struktúrájában:- Arányukat tekintve többségbe kerültek azok a magukat magyarnak vallók, akik már a befogadó országokban születtek, de érdeklődnek Magyarország iránt, ahonnan szüleik, nagyszüleik származtak.- Az első - még Magyarországon született - generáción belül ma már a legjelentősebb réteget az 1956-ban és az azt követően kivándoroltak alkotják. Nem jelentéktelen azoknak a száma sem, akik az elmúlt években házasságkötés vagy családegyesítés révén magyar útlevéllel kerültek külföldre.- Az emigráció műveltségi, iskolázottsági szintje is jelentősen megváltozott. Az 1911-1913 között az Egyesült Államokba kivándorolt magyaroknak mindössze 0,4 százaléka volt értelmiségi foglalkozású, 1920-1924 között az ott élő magyaroknak már 2,9 százaléka, az 1940-1941 között kivándoroltaknak pedig 24 százaléka értelmiségi.2 Az 1980. évi egyesült államokbeli népszámlálás adatai alapján az ott élő, de Magyarországon született személyeknek 28,8 százaléka rendelkezik felsőfokú végzettséggel. Egy 1982-es kanadai felmérés szerint Vancouverben és környékén a magyar családfők 26 százaléka volt értelmiségi.3

*

Egyetlen ország sem mondhat le azokról, akik ilyen vagy olyan körülmények között a határokon kívülre sodródtak. Nincs okunk arra, hogy ne fogadjuk el a felénk nyújtott kezet azoktól, akik ide tartozónak érzik magukat, igénylik a velünk való kapcsolatokat, mert csak így látják biztosítottnak magyarságuk, nyelvük, kultúrájuk megtartását. Jól felfogott és hosszú távú érdekeink fűződnek a külföldön élő magyarokkal való jó kapcsolatokhoz, ahhoz, hogy utódaik is rokonszenvet tanúsítsanak hazánk iránt, ismerjék és méltányolják Magyarország eredményeit, és lehetőségeik szerint segítsék elő a maguk területén hazánk és a befogadó ország kapcsolatainak fejlesztését. Az érdekek mindkét oldalon jelent182