Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 1. szám - Palánkai Tibor: A gazdasági háború néhány kérdése
tikából fakadó zavar és kár a másik fél számára felfogható mellékhatásként, átmeneti következményként. Tapasztalati tény, hogy a védelem pajzsa alatt kifejlesztett nemzeti iparok hosszabb távon általában jelentősen megnövelik a gazdasági kapcsolatok bővítésének a lehetőségét, s így bőven kárpótolhatják a partnerek korábbi veszteségeit. Az egyes országok a tarthatatlanul megbomlott külgazdasági egyensúly helyreállítása végett szigorú importkorlátozó intézkedéseket kénytelenek bevezetni. Ezeket az érintettek általában szintén nem tekintik gazdasági háborúnak. Sőt a megértés mögött meghúzódhat annak felismerése, hogy például csak úgy őrizhető meg a fizetőképesség, csak úgy kerülhető el a kapcsolatok még nagyobb arányú összezsugorodása, s biztosítható távlatilag az együttműködés további fejlesztése. Más kérdés természetesen, hogy a fenti összefüggések az érintettekben tudatosulnak-e, vagy esetleg az érdek-összeütközések végül is tényleges gazdasági háborúvá fajulnak. Az előbbi megszorítások nem adnak abszolút biztosítékot a gazdasági háborúk meghatározására és a „normálisnak” minősíthető gazdasági kapcsolatoktól és konfliktusoktól való elhatárolásra. Pontos és egyértelmű definíció helyett csak közelítésre van lehetőség, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a gazdasági háborúk burkolt formáit nem mindig sikerülhet azonosítani. A fenti kritériumok azonban a konkrét megítéléskor - véleményem szerint - kapaszkodókat nyújtanak ahhoz, hogy adott esetben a gazdasági háborút mégis körül lehessen határolni. Az eszközök lehetnek ugyan kétségtelenül semlegesek, de konkrét esetekben az alkalmazásuk mögött meghúzódó szándékokat deklarálják, így lehetőség nyílik minősítésükre, megítélésükre. Tovább szűkíti a megközelítést, hogy a jelen tanulmány a gazdasági háborúk kérdését elsősorban a szocialista és a tőkés országok, valamint a tőkés és a fejlődő országok viszonylatában vizsgálja. A gazdasági háborúk célrendszere A gazdasági háború céljait általában kettős síkon közelítik meg. A célok egyrészt a gazdasági háborút közvetlenül kiváltó okkal kapcsolatosan fogalmazódnak meg. Ez lehet valamilyen politikai, gazdasági vagy katonai magatartás, cselekedet vagy folyamat, amelynek megállítása, megváltoztatása vagy egyszerűen demonstratív elítélése fogalmazódhat meg a gazdasági háború céljaként. Az utóbbi időben többször alkalmazták a gazdasági háború eszközeit azzal a céllal, hogy valamely ország megszállásának megszüntetését, a külföldi csapatok kivonását, rendkívüli állapot vagy apartheid politika felszámolását, a betiltott szervezetek legalizálását, bebörtönzöttek vagy foglyul ejtettek szabadon bocsátását stb. kényszerítsék ki. Hangsúlyozom, hogy nem teszek ezúttal különbséget indokolt és jogos akciók, valamint vélt, kitalált vagy különféle ürügyek alapján tett lépések között. Az intézkedések csak az esetek egy részében szolgálják a dek65
