Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 1. szám - Palánkai Tibor: A gazdasági háború néhány kérdése
larált célok közvetlen elérését, máskor egyszerűen csak valamilyen akció vagy politika demonstratív elítéléséről van szó. A szankciókat alkalmazó országok ez utóbbi esetekben pontosan tudatában vannak annak, hogy a gazdasági háborúval az ellenfél politikáját a legcsekélyebb mértékben sem tudják megváltoztatni, sőt abban különösebben nem is érdekeltek. (E magatartás példájának tekinthető a fejlett tőkés országok viszonya az apartheid politikához vagy az emberi jogok megsértéséhez olyan országokban, amelyek egyébként fontos gazdasági és politikai partnereik vagy szövetségeseik.) A gazdasági háborúval kapcsolatos célok másrészt közvetlenül az alkalmazott eszközökhöz kapcsolódnak. A gazdasági háború céljai ebből a szempontból a következők lehetnek. Közvetlen gazdasági károkozás. Ebben az összefüggésben az adott ország elleni intézkedések ténylegesen csökkentik annak nemzeti jövedelmét (a növekedés elmaradása, a termelés vagy az egyéni jövedelmek visszaesése fontos szállítások leállítása miatt, az állatállomány csökkenése a takarmányembargó következtében stb.), hátráltatják technikai haladását és műszaki-szerkezeti korszerűsítését, strukturális torzulásokat idéznek elő, kikényszerítik az erőforrások pazarlását, növelik a munkanélküliek számát - cserearány rontás sál, magasabb kamatlábbal, tőkejövedelmek és bevételek csökkentésével stb. -, fokozzák az inflációt, vagy belső és külső egyensúlyhiányt idéznek elő. A gazdasági háború okozta közvetlen gazdasági költségeket gyakran - az okként megfogalmazott fejleménnyel (elítélendő magatartással vagy cselekménnyel) kapcsolatos - „büntetéspénzként” definiálják. Társadalmi-politikai Z‘ivarok és nyugtalanság előidézése. E törekvés gyakran szervesen kapcsolódik az előzőkben tárgyalt közvetlen gazdasági károkhoz, hiszen nyilvánvaló, hogy a jövedelmek csökkenése, az ellátási helyzet romlása a lakosság széles rétegeiben kelthet elégedetlenséget és tartós bizonytalanságot. Meg kell jegyezni azonban, hogy a gazdasági háború eszközei nagyon könnyen két- élűnek bizonyulhatnak, célt téveszthetnek. A szankciókat például az adott ország propagandája nagyon könnyen az alkalmazók ellen fordíthatja, s felerősítheti a számára kedvező nacionalista vagy ideológiai érzelmeket. Előfordulhat, hogy éppen az így kialakult közhangulat alapján terelheti el a figyelmet a tényleges belső hiányosságokról és nehézségekről, s a külső „bűnbakokra” hivatkozva halaszthat el sürgető és megérett reformokat, változtatásokat. Belső társadalmi-politikai folyamatok előmozdítása vág) akadályozása. A tőkés hatalmaknak a gazdasági háborúkkal kapcsolatos egyik hagyományos célkitűzése, hogy a társadalmi haladás számukra kedvezőtlen folyamatait gátolják, illetve olyan politikát kényszerítsenek ki, amely megfelel érdekeiknek. Ezek a megfontolások döntő szerepet játszottak s játszanak ma is a szocialista és a fejlődő országok vonatkozásában egyaránt. A szocialista országok belső fejlődésébe a gazdasági háború eszközeivel történő nyugati beavatkozás hosszú múltra tekinthet vissza. Charles Hughes ameri66