Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)

1985 / 4. szám - 40 ÉV TÖRTÉNETÉBŐL - Fülöp Mihály: A Külügyminiszterek Tanácsa és a magyar békeszerződés

litika Í2olacionista hagyományaitól. Francia kezdeményezésre, a tanács munká­jának meggyorsítására nem hivatalos megbeszéléseket is rendeztek. Molotov kifejtette: a békerendezés lassú haladásának egyik oka abban rejlik, hogy az amerikai és az angol kormány nem ismeri el a bolgár kormányt. Május 6-ra Trieszt és a jóvátétel kérdése ismét holtpontra juttatta az olasz vitát. A külügy­miniszter-helyettesek ekkor a tanács elé terjesztették a balkáni szerződések eldön­tendő kérdéseinek listáját; a külügyminiszterek másnap délelőtt a román, délután a bolgár és a magyar tervezetet vitatták meg. A három nagyhatalom által nyitva hagyott lehetőséget (a két állam közvetlen tárgyalásainak eredményét elismerik) kihasználva, a magyar kormány megbízott­ként Bukarestbe küldte Sebestyén Pált, a külügyminisztérium egyik vezető tisztviselőjét, aki április 27-én a román kormányfőnek és helyettesének a két­oldalú kapcsolatok javítására, a területi-kisebbségi kérdés rendezésére miniszter­elnöki-külügyminiszteri szintű tárgyalások megkezdését javasolta. P. Groza az ajánlatot nem fogadta el, mivel - véleménye szerint - a két kormány nem bo­csátkozhat közvetlen tárgyalásokba olyan kérdésekről, amelyeket a három nagyhatalom éppen akkor vitat meg Párizsban. Tátárescu külügyminiszter csak a határ békeszerződésben történő megerősítése után látott lehetőséget a megbe­szélésekre. Sebestyén másnap eredménytelenül tért vissza Budapestre.39 A román békeszerződés-tervezethez benyújtott, említett amerikai módosító indítvány fenn­tartását a továbbiakban nem tartották szükségesnek, a szovjet javaslat pedig tartalmilag ugyanazt erősítette meg, ami a vonatkozó cikkely szövegébe amúgy is bekerült. A Külügyminiszterek Tanácsa 1946. május 7-2, délelőtti, román kérdést vitató //. ülésén Byrnes és Molotov visszavonta az amerikai, illetve szovjet javaslatot, és így a két ország közötti, 1938. január i-i határ visszaállí­tásáról szóló rendelkezést elfogadták. A magyar kormánynak - miután kezde­ményezését Bukarestben visszautasították — már csak arra nyílt lehetősége, hogy a párizsi konferenciától meghallgatást kérjen.40 A nagyhatalmak egyetérté­sével létrejött döntés azonban - noha egyelőre csak a békeszerződés -tervezetekbe került bele - véglegesnek volt tekinthető, mivel a békerendezés egyre jobban elhúzódó és bonyolódó folyamatában az egyszer már elfogadott döntéseket nem kívánták felülvizsgálni.41 Május y-én, délután, a tanács 12. ülésén a bolgár kérdés megvitatása után a magyar békeszerződés-tervezettel kapcsolatban két téma került napirendre: a ma­gyar-csehszlovák határ és a jóvátétel meghatározása. Nősek, a párizsi csehszlovák követ már április 25-én kérte kormánya képviselőjének meghallgatását a magyar lakosság áttelepítése ügyében. Gyöngyösi külügyminiszter május 6-án nyújtotta át a magyar emlékiratot a csehszlovák-magyar nemzetiségi problémáról a szö­vetséges hatalmak budapesti képviselőinek. A Külügyminiszterek Tanácsának ülésén nézeteik kifejtésére nem kaptak lehetőséget. Az amerikai küldöttség javaslatára ezért a bécsi döntést semmisnek és meg nem történtnek nyilvá­nító, az 1938. január i-ji magyar-csehszlovák határt visszaállító rendelkezést a

Next

/
Oldalképek
Tartalom