Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 4. szám - 40 ÉV TÖRTÉNETÉBŐL - Fülöp Mihály: A Külügyminiszterek Tanácsa és a magyar békeszerződés
tanács tagjai csupán egyszerű javaslatnak tekintették mindaddig, amíg a csehszlovák, illetve magyar kormány szóban ki nem fejti véleményét e kérdésben a Külügyminiszterek Tanácsa vagy a békekonferencia előtt.42 A jóvátételre vonatkozó cikkely megfogalmazását szovjet javaslatra megváltoztatták, és a magyar kormányküldöttség moszkvai látogatása alkalmával elért megállapodásnak megfelelően 6-ról 8 évre emelték a jóvátétel kifizetésének határidejét. Bevin és Byrnes újra vitatták a jóvátételi összeg nagyságát, s noha a megegyezés a vita során lényegében kialakult, az amerikai külügyminiszter fenntartotta magának a jogot, hogy Magyarország gazdasági helyzete alakulásától függően a békekonferencián újra felvethesse a kérdést. Másnap a külügyminiszter-helyettesek összeállították a román, a bolgár és a magyar békeszerződés-tervezetre vonatkozó jelentésüket,43 de a tanács nem tudott megállapodni a dunai bizottság létrehozása, a szövetségeseknek egyenlő gazdasági lehetőségeket biztosító rendelkezések, és a szövetséges csapatok Olaszországból és Bulgáriából történő visszavonásának kérdésében. Amikor a Külügyminiszterek Tanácsa az érdemi béke-előkészítésben megakadt, újra a békekonferencia összehívásáról kezdtek vitát. Byrnes május 9-én azt ajánlotta, hogy a külügyminiszter-helyettesek állítsák össze az egyeztetett és vitás cikkelyek szövegét, és ezt terjesszék a június 15-én elkezdhető párizsi értekezlet elé. Molotov egyetértett azzal, hogy jelentés készüljön arról: milyen szakaszba jutottak a békeszerződés-tervezetek , de - a moszkvai megegyezés értelmében - nem tartotta lehetségesnek a konferencia összehívását. Bevin hang- súlyozta, hogy a tervezeteket csak összeállítaniuk kell, nem minden egyes cikkelyben megegyezni. Május 10-én Bidault a külügyminiszter-helyettesek elé kívánta utalni a megoldatlan kérdéseket; javasolta a Külügyminiszterek Tanácsa ülésszakának elnapolását és június 15-re újabb ülésszak összehívását. Byrnes viszont ragaszkodott a konferencia július i-ji vagy 15-i összehívásához, amibe Molotov beleegyezett, azzal a feltétellel, hogy előbb befejezik a tervezetek összeállítását. A szovjet diplomácia jelentős erőfeszítéseket tett a megegyezésért. Molotov május 13-án a konferencia összehívását csak az „alapvető kérdésekben” való megegyezéstől tette függővé. Szerinte a „balkáni” békeszerződések vonatkozásában valamennyi alapvető kérdést megoldották, de rendezni kívánta az olasz jóvátétel és Trieszt ügyét. Másnap, a tanács 16. ülésén a szovjet küldöttség javasolta, hogy vonják vissza egyidőben Olaszországból az angol-amerikai és Bulgáriából a szovjet csapatokat. Byrnes viszont nem kívánt tovább tárgyalni. Nem vette figyelembe Bevin és Bidault ellenkezését, és a május 16-i, a német kérdést megvitató megbeszélés után a tanács ülését az amerikai külügyminiszter kívánságára június 15-ig elnapolták. A külügyminiszter-helyettesek Párizsban folytatták a függő kérdések tanulmányozását, a konferencia összehívásának eldöntését későbbre halasztották. Hazatérése után Byrnes Truman elnöknek és az amerikai közvéleménynek igyekezett tárgyalási vonala megváltoztathatatlanságát bizonyítani. Május 20-i 142
