Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 4. szám - 40 ÉV TÖRTÉNETÉBŐL - Fülöp Mihály: A Külügyminiszterek Tanácsa és a magyar békeszerződés
az elrabolt javak és a szövetséges hajók visszaszolgáltatását; a két bécsi döntés semmissé és meg nem történtté nyilvánítását, egész Erdély Romániához tartozását; a fasiszta jellegű, az Egyesült Nemzetek ellen propagandát kifejtő szervezetek feloszlatását; az Egyesült Nemzetek iránti rokonszenv s más okok miatt üldözött személyek szabadon bocsátását, a megkülönböztető törvények eltörlését, valamennyi állampolgár szólás-, vallás-, nyelvhasználati, politikai vélemény- és gyülekezési szabadságának biztosítását; Magyarország közreműködését a háborús bűnösök letartóztatásában és elítélésében; a Szovjetunió jogát az ausztriai szovjet megszállási övezet utánpótlási vonalait biztosító egységek állomásoztatására. A tervezet előírta, hogy a békeszerződés aláírása után a szövetséges államok támogatják Magyarország ENSZ-be történő felvételét; végül pedig kitért a békeszerződés aláírására és ratifikálási eljárására. A szovjet tervezet figyelembe vette az amerikai és angol javaslatot, valamint az addigi viták eredményeit. A román-magyar határ kérdésében a március n-i és 27-i javaslatok - azonos megfogalmazásban - a végleges szovjet álláspontot tükrözték. Az angol magatartás viszont (1945 szeptembere óta) megváltozott. A külügyminiszter-helyettesi értekezleten közölték az amerikai küldöttséggel: nem ellenzik, ha felvetik a határmódosítás kérdését, amennyiben ezt helyénvalónak tartják, de a maguk részéről nincsenek meggyőződve „arról, hogy a Románia és Magyarország között létező határ bármiféle megváltoztatása valójában kívánatos lenne”.31 A brit küldöttség attól tette függővé hozzájárulását a trianoni határ helyreállításához, hogy a békeszerződésben pontosan rögzítsék Románia valamennyi határának vonalát. Ezért az értekezlet végéig ebben a kérdésben nem kötelezte el magát. Angol részről mindenesetre tájékoztatták a román királyt, hogy nem áll szándékukban a trianoni határ bármiféle módosítását javasolni vagy támogatni, habár természetesen „készek elismerni bármilyen határkiigazítást, amely Románia és Magyarország kölcsönös megegyezésével jön létre”.32 Ez az utóbbi megfogalmazás már az (1946. április elejére megváltozott) amerikai álláspont hatására került az angol üzenet szövegébe. Amerikai részről is arra a következtetésre jutottak ugyanis, hogy a trianoni határ állítandó helyre, de 1946. április 10-én a Romániára vonatkozó szovjet békeszerződés-tervezet 7. cikkelyéhez módosító javaslatot terjesztettek elő, amely szerint „az 1940. augusztus 30-i bécsi döntés semmisnek és meg nem történtnek nyilvánítandó, fenntartva a lehetőséget arra, hogy a román és a magyar kormány közvetlenül tárgyaljon egymással a határ olyan kiigazításáról, amely jelentősen csökkentené az idegen uralom alatt élő személyek számát”.33 A szovjet kormány lojálisán tiszteletben tartotta a háromhatalmi döntés- hozatal elvét, amikor - feltehetően az amerikai módosító indítványt figyelembe véve - az április közepén Moszkvába látogató Nagy Ferenc miniszterelnöknek magyar-román kétoldalú tárgyalások kezdeményezését ajánlotta. A moszkvai tárgyalásokon a magyar kormányküldöttség felvetette a területi igény kérdését,34 majd Gyöngyösi külügyminiszter április 27-én hivatalosan is a Külügyminiszterek 439
