Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 4. szám - 40 ÉV TÖRTÉNETÉBŐL - Sipos Péter - Vida István: Az 1945.augusztus 27-én megkötött szovjet-magyar gazdasági egyezmény és a nyugati diplomácia
mi vita nem bontakozott ki. A miniszterelnök bírálta az ügy addigi kezelését, és határozottan leszögezte: „A legrosszabb eset az, ami történt, az a huzavona, amely már hónapok óta tart és amely olyan félelmet is felkelthet, hogy a magyar kormány azért vagy amazért, talán a másik oldalról nincs elhatározásának birtokában és ezért nem tudja ezt a dolgot keresztül vinni. Én hangsúlyozni akarom - mondotta hogy a magyar kormány, a magyar nemzetgyűlés Politikai Bizottsága, a magyar nemzet szabadon cselekszik, amikor ebben a kérdésben dönt.” Egyedül Szent-Iványi Sándor, a Polgári Demokrata Párt elnöke volt az, aki arra hivatkozva, hogy várják meg a Moszkvában éppen ülésező Külügyminiszterek Tanácsának a határozatait, megpróbálta a döntést elodázni, nem sok sikerrel. A nemzetgyűlés e fontos bizottsága egyhangúan a következő határozatot hozta: „A nemzetgyűlés Politikai Bizottsága a Nemzeti Főtanácsnak a szovjet-magyar gazdasági együttműködési egyezményt jóváhagyásra ajánlja és tudomásul veszi a kormánynak azt a nyilatkozatát, hogy ez az egyezmény semmiben sem akadályozza a magyar államot abban, hogy más államokkal bármilyen gazdasági vagy kereskedelmi egyezményt köthessen.”57 Az eredeti tervektől eltérően Tildy elnökletével még aznap összeült a Nemzeti Főtanács, és véglegesen jóváhagyta az egyezményt.58 A miniszterelnök ígéretéhez híven Gyöngyösi János külügyminiszter a következő napon (21-én) felkereste mind az angol, mind az amerikai követséget, s jegyzéket nyújtott át, amelyben a magyar kormány közölte, hogy a Nemzeti Főtanács ratifikálta a szovjet-magyar gazdasági és együttműködési egyezményt, s válaszul az október 3i-i amerikai és a november 19-i angol jegyzékre leszögezte: a Szovjetunióval kötött szerződés nem érinti az Egyesült Államokkal és Angliával 1925-1926-ban aláírt kereskedelmi egyezményekben biztosított legnagyobb kedvezmény elvét, azaz elismerte annak érvényességét. A diplomáciai okmány azonban nem tartalmazott semmiféle utalást arra, ami pedig a nemzetgyűlés Politikai Bizottságának ülésén Tildy szájából elhangzott: hogy a magyar kormány kész a nyugati hatalmakkal is gazdasági és kereskedelmi szerződést kötni.59 A magyar kormány nyilatkozatát mind Anglia, mind az Egyesült Államok tudomásul vette.60 Néhány nap múlva, december 26-án a Szovjetunió is ratifikálta a szovjetmagyar gazdasági együttműködési egyezményt, s hamarosan sor került az okmányok kicserélésére.61 III. Az angol és - kisebb mértékben - az amerikai diplomácia is vereséget szenvedett tehát ebben a kérdésben. Bár még hónapokig jegyzékháborút folytattak, hogy megszerezzék az egyezmény hivatalos szövegét, ami lehetőséget nyújtott volna arra, hogy a kérdést nemzetközileg napirenden tartsák, tehát befolyásolják vele végrehajtását, e magatartásuk a magyar gazdasági és politikai életre már nem
