Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 4. szám - 40 ÉV TÖRTÉNETÉBŐL - Sipos Péter - Vida István: Az 1945.augusztus 27-én megkötött szovjet-magyar gazdasági egyezmény és a nyugati diplomácia
London és Washington - kelet-európai politikájuk eltérő volta következtében - nem egyformán reagált. Mindkét nagyhatalom elutasította, hogy bármiféle biztosítékot nyújtson Magyarországnak arra az esetre, ha nem ratifikálná a szovjet-magyar megállapodást, s kategorikusan megtagadták, hogy pótolják azokat az anyagi károkat és veszteségeket, amelyek emiatt az országot érnék. Az amerikai kormányzat, amely a londoni külügyminiszteri értekezlet kudarca után az együttműködés lehetőségeit kereste a Szovjetunióval, s igyekezett keleteurópai kérdésekben engedményeket tenni (ilyen volt például a diplomáciai kapcsolatok felvétele 1945. szeptember 25-én Magyarországgal), a szovjet-magyar gazdasági kapcsolatok ügyét Moszkvában kívánta szóvá tenni, hogy a szovjet vezetőkkel együtt találjon megoldást a vitás kérdések rendezésére. Az angol kormány, amely keményebb kelet-európai politikát folytatott, a térségben kialakult népi demokratikus rendszereket szigorúbban ítélte meg, s Magyarországot sem kezelte külön, azt tanácsolta, hogy az Ideiglenes Kormány forduljon közvetlenül a Magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottsághoz. Az amerikaiak nem kívántak beavatkozni a magyar belpolitikába, s Schoenfeld - a State Department utasítására - arra ösztönözte a magyar kormányt, hogy a saját hatáskörében tegyen meg minden tőle telhetőt, hogy ,,. .. megkönnyítse a szövetségesek közötti harmonikus együttműködést nemcsak politikai ügyekben, hanem olyan gazdasági kérdésekben is, mint ez”.24 Az angolok azonban lázas tevékenységbe kezdtek. Gascoigne október 10-én közölte Dálnoki Miklós Bélával és Zsedényi Bélával a Londonból érkezett javaslatot, és azt tanácsolta, hogy a magyar kormány hivatalosan közölje a SZEB tagjaival a szovjet-magyar gazdasági egyezmény megkötését, s kérje ki a nemzetközi testület véleményét és döntését. Mindkettőjüknek az volt a véleménye, hogy az ajánlott akciót „érdemes megpróbálni”. Zsedényi felajánlotta, hogy tájékoztatni fogja a Kisgazdapárt vezetőit is. Huszonnégy óra sem telt el, s másnap, n-én a kormányfő levél kíséretében megküldte az egyezmény szövegét mind az angol, mind az amerikai követségnek. Az amerikai értesülések szerint Vorosilovnak, a SZEB elnökének a dokumentumot Gyöngyösi János külügyminiszter juttatta el.25 Október 11-én Schoenfeld jelentette Washingtonnak, hogy Gascoigne informálta Zsedényit arról, hogy a brit kormány az egyezményt a SZEB elé terjeszti. Byrnes amerikai külügyminiszter két nappal később azonban arról tájékoztatta az Egyesült Államok budapesti képviselőjét, hogy kormánya nem kívánja az egyezményt a SZEB elé terjeszteni, hanem a három nagyhatalom magas szintű tanácskozását tartja indokoltnak.26 Harrimann, az Egyesült Államok moszkvai nagykövete még ugyanaznap utasítást kapott arra, hogy közölje a szovjet kormánnyal: az Egyesült Államok nézete szerint a szovjet-magyar gazdasági egyezmény, tekintettel széles körű és alapvető jellegére, „a fegyverszünetet aláíró többi fél közös ügye is, és meg kell várni egy tartósabb rendezés létrejöttét, amely megszünteti a fegyverszüneti álla107
