Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 4. szám - 40 ÉV TÖRTÉNETÉBŐL - Sipos Péter - Vida István: Az 1945.augusztus 27-én megkötött szovjet-magyar gazdasági egyezmény és a nyugati diplomácia
potot”. Az egyezmény ugyanis hátrányos lehet az Egyesült Államok számára, mert sérti a nagyhatalmak egyenlőségének elvét. Az amerikai kormány azt javasolta, hogy várjanak az egyezménnyel a békeszerződésig, időközben pedig a három nagyhatalom konzultáljon arról a segítségről, amely Magyarország gazdasági helyreállításához szükséges.27 Gallman, az Egyesült Államok ideiglenes londoni ügyvivője október 16-án tájékoztatást kapott a brit külügyminisztériumban arról, hogy a moszkvai angol követ támogatja Harrimann lépését. Az amerikai diplomata október 15-én adta át az említett tiltakozást, amelyhez angol kollégája két nappal később csatlakozott.28 Az angolok azonban változatlanul ragaszkodtak ahhoz a tervükhöz, hogy az egyezmény kérdését felvessék a SZEB-ben. A Foreign Office utasítására O. Edgcumbe tábornok, a brit katonai misszió vezetője október 14-én Vorosilov marsallhoz, a SZEB elnökéhez jegyzéket intézett, amelyben kifejtette: az egyezmény sérti azt az elvet, hogy a szövetségesek nem tárgyalnak külön-külön a volt ellenséges államokkal, ez az elv a hadiállapot fennállása miatt még érvényben van, tehát egyik szövetséges állam sem köthet olyan egyezményt Magyarországgal, amely sérelmes lehet más hatalmak pozícióira a békeszerződés esetén, és kérte, hogy a gazdasági megállapodás témáját tűzze a SZEB következő ülésének napirendjére.29 A Foreign Office, észlelve az amerikai vonakodást, a State Depart- menthez fordult; sürgette, hogy az amerikaiak támogassák akciójukat. Tekintettel arra, hogy az angolok Moszkvában felsorakoztak mögéjük, W. Key tábornok, az amerikai katonai misszió vezetője felhatalmazást kapott, hogy csatlakozzon Edgcumbe kezdeményezéséhez, s kérje, hogy Vorosilov elnöki minőségében, a SZEB nevében ne gyakoroljon nyomást a magyar kormányra a szerződés ratifikálása érdekében.30 Vorosilov azonban nem fogadta el azt az angol javaslatot, hogy a szovjet-magyar gazdasági egyezmény kérdését tűzzék a SZEB október 20-i, majd 22-re halasztott plenáris ülésének napirendjére. Az ülés után azonban Edgcumbe tábornok közölte Szviridov tábornokkal, aki a távollevő Vorosilovot helyettesítette: kormányától sürgős utasítása van, hogy az ügyet felvesse a SZEB-ben, s kérte, hogy Vorosilowal minél előbb találkozhasson. Key tábornok hozzáfűzte, hogy kormánya is érdekelt a kérdés megvitatásában, és szintén találkozót kért Vorosilovtól. Szviridov ígéretet tett arra, hogy erről tájékoztatja felettesét. A válaszadással azonban megvárták a szovjet külügyminisztérium állásfoglalását.31 Visinszkij szovjet külügyminiszter-helyettes október 30-án Kerr angol nagykövetnek, november 2-án pedig Harrimann-nek elutasító választ adott az angolszász tiltakozásra. A szovjet diplomácia vezető tisztségviselője kifejtette, hogy a szovjet-magyar egyezmény megfelel két szomszédos ország kölcsönös érdekeinek, ezért a szovjet kormány indokolatlannak tartja az amerikai kormány nyugtalanságát, hiszen az egyezmény nem tartalmaz megkülönböztetést harmadik országok ellen, és nem okoz nehézséget Magyarország és más államok gazdasági kapcsola108
