Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)

1985 / 1. szám - Hardi Péter: A második szakasz: az Egyesült Államok Reagan újraválasztásának fényében

Az Egyesült Államok külpolitikai érdekrendszerének változásai

egymást erősítő tényezők

Az Egyesült Államok - mint általában a nagyhatalmak - külpolitikai választásait három érdekkör határozza meg:

1. a stratégiai és biztonsági érdekek;

2. az - országos szintű - gazdasági érdekek; és

3. az - értékrendszerhez kötődő - ideológiai érdekek köre.

Az amerikai politikai rendszer pluralista jellegéből következően azonban ezek az érdekek nem határozhatók meg egyértelműen. Egyrészt - s ez különösen a gazdasági érdekszférára igaz - többféle szűkebb (helyi, területi, ágazati stb.) érdek egyszerre hat, másrészt - s ez főleg az első és a harmadik szférára érvényes - az általános szintű érdekek integrációja a különböző politikai csoportok felfogásában eltérő. S mivel a politikai intézményrendszer lehetővé teszi az eltérő felfogások és érdekszférák vetélkedését, elvont-általános síkon nem is olyan egyszerű a külpolitikai prioritások jellegének egyértelmű megállapítása. E prioritásokat többnyire a kormányzati hatalmat birtokló csoportok kinyilvánított érdekeivel szokták azonosítani, ami lehetővé teszi legalábbis a legnyilvánvalóbb és a hivatalos politika rangjára emelt érdekek meghatározását. De hogy a kérdéskör még bonyolultabb legyen, a - többé-kevésbé körülhatárolt - három érdekszféra mégsem határoz meg egységes külpolitikát. E tanulmányban az egyik központi állításom éppen az, hogy az érdekszférák csak részben esnek egybe, illetve következnek egymásból; részben viszont ellentmondanak egymásnak, s ebből különféle bonyodalmak származnak.

Mielőtt azonban ezeket tüzetesebben megvizsgálnám, érdemes konkrétabban is áttekinteni a külpolitikai érdekek érvényesítésének jellegzetes eszközeit. Ezek között huzamosabb ideje jelen van- a globalizmus,- az antikommunizmus,- a katonai erőre támaszkodás és- az intervencionalizmus.1

Több eszköz (főleg a globalizmus és az intervencionalizmus) legalább any- nyira rendelkezik gazdasági, mint szűkebb értelemben vett külpolitikai dimenzióval. Mindegyikük megjelenhet a három felsorolt érdekszférában, s a maguk is többszörös ellentmondásokon keresztül érvényesülő érdekek ezáltal további ellentmondásokat, egymást hol keresztező, hol erősítő érdekek sokaságát hozzák felszínre.

S csak miután ezeket az általános összetevőket szemügyre vettük, érdemes a jelenlegi politikai szakasz egyedi sajátosságaira rátérni.

A reagani időszakban a stratégiai-biztonsági érdekek elsődlegessége határozta meg a főbb külpolitikai döntéseket. Ezen érdekek érvényesítésében az adminiszt5