Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 1. szám - Losoncz Miklós: Nyugati stratégiai koncepciók és megvalósításuk a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatokban
nagyságrendi összefüggések miatt is csupán a szovjet újratermelés viszonylag csekély hányadát érinthetik. Az összességében sem túl jelentős nagyságrenden belül a nyugati exportkorlátozások a forgalom viszonylag kis részére vonatkoznak. A gabonát illetően, ahol a legérzékenyebb a Szovjetunió az import esetleges kiesésére, az Egyesült Államok belpolitikai okok miatt nem alkalmazhat korlátozásokat, sőt a fő irányzat a szovjet-amerikai gabonakereskedelem depolitizálása. A hetvenes évek tapasztalatai alapján a fő nyugati szállító országok sem nyerhetők meg egy „résmentes embargó” megvalósítására. A nyugati exportellenőrzés elsősorban a műszaki fejlődés élvonalába tartozó ágazatok termékeire vonatkozik. A fejlett tőkés országok Szovjetunióba irányuló kivitelében azonban hagyományosan kisebb a csúcstechnológiák aránya, mint összes exportjukban.35 A Szovjetunió - az elmúlt évtized tapasztalatai alapján - a fejlett tőkés országokból származó technológiák importjára olyan, nem kifejezetten élvonalbeli ágazatok fejlesztésében támaszkodott nagyobb mértékben, mint a vegyipar, a járműipar, az energiagazdaság, ahol a nyugati korlátozások kevésbé erőteljesek. Sok jel utal tehát arra, hogy a Szovjetunió nemzetbiztonsága szempontjából elsődleges fontosságú ágazatokban nem támaszkodik az igen bizonytalan nyugati beszerzési forrásokra, illetve ezek legfeljebb csak kiegészítő szerepet játszanak. A stratégiákra vonatkozó nyugati bírálatok egy része azt emeli ki, hogy a szovjet-nyugati kereskedelem jelenlegi nagyságrendjét figyelembe véve nehéz elképzelni, hogy a Szovjetunió társadalmi-gazdasági rendszerét illetően lényeges politikai engedményeket tenne. A technológiatranszfert korlátozó nyugati intézkedések nem gyengítik a szovjet katonai potenciált, mert a társadalmi-gazdasági rendszer fenntartása és külső biztonsága prioritást élvez, nemcsak a Szovjetunióban, hanem mindenütt. A belső és külső biztonsággal kapcsolatos ráfordításokat a Szovjetunióban az autonóm szükségletekből kiindulva határozzák meg, nem pedig a mindenkori gazdasági helyzet alapján. A nyugati exportkorlátozások ezért negatívan befolyásolhatják a lakosság életszínvonalának alakulását, de nem eredményezhetik a katonai költségvetés csökkentését. A nyugati bírálók egy része ezért úgy véli, hogy a növekvő szovjet gazdasági nehézségek a kül- és belpolitikai irányvonal megkeményedéséhez vezethetnek, s ezért a Szovjetunió joggal hibáztathatná a Nyugatot.36 A reformok igénye a KGST-országokban belső szükségletekből fakad, a külső nyomás pedig paradox módon mérsékli a belső nyomást.37 Az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján mind szélesebb körben terjed az a felismerés a nyugati stratégiai gondolkodásban, hogy a kelet-nyugati kapcsolatokat közvetlenül befolyásoló stratégiai koncepciók végrehajtási korlátái belpolitikai megfontolások és a nyugati szövetségi rendszeren belüli viták, érdekellentétek miatt jelentősek, s hogy a nyugati stratégiák költségigénye, illetve a Szovjetunió és a többi KGST-ország által nyújtott politikai jellegű engedmények messze 55
