Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 1. szám - Losoncz Miklós: Nyugati stratégiai koncepciók és megvalósításuk a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatokban
nincsenek arányban egymással. A nyugati stratégiai prioritások módosítását sürgeti egyebek között az a körülmény is, hogy a korlátozások kiterjesztése, az adminisztratív állami beavatkozás erősítése a nyugati felfogás szerint ellentétes a szabad vállalkozáson, versenyen alapuló tőkés gazdasági rendszer elveivel. Mind többek szerint félő, hogy a nyugati exportkorlátozások, adminisztratív beavatkozások körének kiterjesztése kedvezőtlenül befolyásolja a fejlett tőkés országok, ezen belül főleg az Egyesült Államok nemzetközi versenyképességét.38 Másrészt a nyolcvanas években tartós irányzatként prognosztizálható relatív tőkehiány olyan stratégiai koncepciók kidolgozását sürgeti a kelet-nyugati viszonylatban is, amelyeknek költségei kisebbek, mint az eddigi koncepciókéi, s emellett nem gyengítik más viszonylatokban a fejlett tőkés országok versenyképességét. A jövőre vonatkozóan a Trilaterális Bizottság, az Észak-Amerika, Nyugat- Európa és Japán közötti együttműködés elősegítésére létrejött, befolyásos magán- személyekből álló, a nyugati stratégiaformálásban növekvő fontosságú szerepet játszó testület számára készített jelentés javaslatai az Egyesült Államok és szövetségesei közötti érdekellentéteket kívánják áthidalni, illetve az eltérő érdekeket egyeztetni.39 A jelentésnek az az egyik fő következtetése, hogy a kelet-nyugati kereskedelem bővítése nem gyengíti a Nyugat biztonságát, megfelelő feltételek esetén nem járul hozzá a Szovjetunió és a többi KGST-ország katonai potenciáljának erősödéséhez. Megállapítását azzal támasztja alá, hogy a KGST-országok jelenleg gazdasági nehézségeik miatt több erőforrást kénytelenek a polgári ágazatok fejlesztésére, a világgazdasági alkalmazkodás feladatainak megoldására fordítani. Másrészt a Nyugat „a piacgazdaság életerejére és rugalmasságára” támaszkodva a kelet-nyugati kapcsolatok bővítése mellett is képes megőrizni a műszaki fölényét, ahhoz nincs szükség a kereskedelemből származó előnyök kiaknázását akadályozó korlátozások széles körére. Az amerikai stratégiai gondolkodás is kezdi felismerni az eddigi koncepciók korlátáit. Az egyik legújabb javaslat értelmében az Egyesült Államok számára célszerű a Szovjetunióval és a többi KGST-országgal szemben közvetett módon stratégiailag kedvezőbb helyzetbe kerülni. Az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek a világ más részein szűkíteniük kell a szocialista országok lehetőségeit, ugyanakkor ki kell alakítaniuk a szocialista országok nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódásának feltételeit.40 Ez a koncepció abból indul ki, hogy bár ma a Szovjetunió valóban nincs túlságosan ráutalva a világgazdaságra, viszont a nemzetközi munkamegosztásba, ezen belül is az ipari munkamegosztásba való bekapcsolódás a gazdasági növekedés hosszú idő óta leglényegesebb, növekvő jelentőségű tényezője. A bekapcsolódás feltételeinek alakítása a nyugati stratégiai célok elérését is lehetővé teszi, hiszen a nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódásról való lemondás nyomán kialakuló növekedési feszültségek köny- nyen válthatnak ki politikai feszültségeket is. Ez egyébként a hetvenes évek egyetemes, társadalmi rendszerektől független tapasztalata. Ez a közvetett átkarolás kerüli a konfrontációt, a csúcsszinten a feszültséget
