Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 3. szám - KÖNYVEKRŐL - Szentesi György: A. Arbatov: Hadászati paritás és az Egyesült Államok politikája
végül, milyen a pártrendszer felépítése (a hagyományos pártok felvállalják-e az új igények képviseletét, vagy célszerűbb új ökológiai párt alakítása) ? E három tényező konkrét vizsgálata alapján végezhető el az összehasonlítás az Egyesült Államok (sikeres társadalmi mozgalom, melynek nincs is szüksége önálló politikai fellépésre), Franciaország (önálló, de sikertelen politikai mozgalom) és az NSZK (sikeres önálló politikai szerep) ökológiai mozgalma között. A zöldek által képviselt „új politika” abból indul ki, hogy az ökológiai válság megoldásához a fennálló politikai keretek és módszerek nem megfelelők. Szemben az ökológusok azon táborával, mely szerint csak az állam és a technokrata módszerek képesek a környezeti problémák megoldására, ez a tábor a technokratákat teszi felelőssé a környezet pusztulásáért, a megoldást pedig olyan értékek valóra váltásától reméli, mint a nép irányította politika, az államhatalom minimalizálása, felszabadulás, emancipáció, önmegvalósítás és életminőség, vagy másképp: tőkés nagyüzem helyett nem nyereségre orientált gazdaság, tömegpárt helyett bázisdemokrácia és az első személy politikája. A könyv kitér Inglehart amerikai szociológus híres kutatásaira, mely szerint folyik a „csendes forradalom”, az anyagiassággal szemben a posztmaterialista értékek térhódítása, a gazdasági növekedésre és a fizikai biztonságra irányuló „régi”, és az egyéni jogoknak, az önmegvalósításnak és az életminőségnek elsőbbséget biztosító új politika közti átmenet. (Zöldek, 213. 1.) A szerző áttekinti a Zöldek különböző programjait - amelyekből világosan kitűnik, hogy az ökológiai válság okaként társadalmi-politikai problémákat jelölnek meg, és a megoldást sem pusztán környezetvédelmi jellegűnek tartják -, a párt előtt álló, ma még megoldhatatlannak tűnő nehézségeket, így a párt és az ökológiai mozgalom, illetve az egyéb új társadalmi mozgalmak viszonyát, a szervezeti kérdést, és azt, hogy a Zöldek parlamentbe kerülése milyen változásokat idéz elő egyfelől a parlamentarizmus rendszerében, másfelől az ökológiai mozgalomban. Módosul a politikai rendszer, sikerül a bürokráciát és a centralizációt némileg leépíteni, teret nyernek a közvetlen demokratikus megoldások? Vagy a Zöldek adják fel a hagyományos pártok alternatívájaként kínált pártszervezetüket, mely a bázisdemokráciára, a közvetlen részvételre, a konszenzuselvre épül (addig folyik a vita, míg a többségi és kisebbségi álláspont között nem jön létre megegyezés), és alkalmazkodnak a hagyományos formákhoz ? A tanulmány végkövetkeztetése szerint bizonyos fokig mindkettő be fog következni: amennyiben a Zöldek pártja tovább működik az NSZK politikai rendszerében, mind ez, mind pedig a párt változásokon megy keresztül. „Ezek a változások növelhetik az NSZK politikai kultúrájának és politikai rendszerének demokratizmusát, sokszínűségét, pluralizmusát, ugyanakkor a Zöldek számára közeledést jelenthetnek a hagyományos politikához.” (Zöldek, 206. 1.) A Zöldek eddigi pályafutása - függetlenül a párt jövőjétől - azt példázza, hogy az új társadalmi mozgalmak „lehetetlen-” nek tűnő követelései, az önmegvalósításra és életminőségre irányuló új politika lehetőséggé válhat, és a politika feladata nem pusztán a valóság szolgálata, hanem a valóságtól a lehetőséghez vezető utak megtalálása is. Pac^play Péter A. ARBATOV: Hadászati paritás és az Egyesült Államok politikája Izdatyelsztvo polityicseszkoj lityeraturi, Moszkva, 1984. 315 1. „A Szovjetunió és szövetségesei védelmi képességének, a nemzetközi biztonságnak M3
