Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 3. szám - KÖNYVEKRŐL - Paczolay Péter: Szabó Máté: A "forró ősz".Békemozgalom, politikai tiltakozás, ellenállás az NSZK-ban és Zöldek, alternatívok, környezetvédők. Az ökológiai mozgalmak elmélete és politikája
KÖNYVEKRŐL SZABÓ MÁTÉ: A „forró ősz”. Békemozgalom, politikai tiltakozás, ellenállás az NSZK-ban Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó, 1984. 128 1. Zöldek, alternatívok, környezetvédők. Az ökológiai mozgalmak elmélete és politikája Gondolat Könyvkiadó, 1985. 238 1. Max Weber egyik elgondolkoztató meglátása szerint „ ... ha helyesen értelmezzük, nagyon találó megfogalmazás az, hogy a sikeres politika mindig a »lehetőségek művészete«. Am nem kevésbé helyes az is, hogy a lehetségesét nagyon gyakran csak úgy érték el, hogy a lehetségesen túli lehetetlent akarták megragadni.” Valóság és lehetőség politikán belüli szoros összefonódásának felismerése a politikai gondolkodás jóval régebbi keletű közkincse: már Arisztotelész alkalmazta a valóság és a lehetőség egymást kiegészítő tulajdonságáról kidolgozott alapvető elvét a politikai életre is, például amikor az ideális politikai berendezkedést - Platón Államától eltérően - nem mint a ténylegesen létező államokat tagadó utópiát írta le, hanem mint a létezőben rejlő lehetőséget. A valóságban rejlik mindig a további lehetőség, és a lehetőség már valamiképp ténylegesség is. A politikai valóság és lehetőség viszonyának örök kérdését napjainkban elsősorban az új társadalmi mozgalmak jövőjének megítélése teszi aktuálissá. E mozgalmak a fennálló politikai rendszer (és azon belül a baloldal) számára is kihívást jelentenek, és további útjuk a fejlett tőkés országok politikai életét mindenképpen befolyásolni fogja. A második világháború utáni időszak a „reálpolitika” uralmának kora; az egyes államok belső politikai rendszerének struktúrái is jórészt a nemzetközi „realitások” hatására szilárdultak meg. A polgári demokratikus rendszerek általában szilárdan és jól működtek, különösen sikeresen feleltek meg feladatuknak a munkás- mozgalom kihívásának elsődleges terepét jelentő anyagi újratermelés területén - a fokozódó gazdasági növekedés, illetve annak vonzataként a jóléti állam és a demokrácia jövője felhőtlennek tűnt. A hatvanas évek végének heves politikai megmozdulásai és diákmozgalmai már súlyos kihívást jelentettek a fogyasztói társadalomként címkézett késő kapitalizmus számára. Az erősen ideologikus vértezetben fellépő mozgalmak hanyatlása ideológiai válsághoz és politikai apátiához vezetett. *39
