Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 3. szám - TESTVÉRLAPJAINKBÓL - Janech István: A Szovjetunió második világháborús szerepvállalásáról
Szlovákia katonai alakulatainak és partizán hadseregeinek és osztagainak harcosai, Bulgária, Románia, Albánia, Magyarország hazafiai, az ellenállási mozgalom és az antifasiszta illegalitás résztvevői.” A Szovjetunió nagy segítséget nyújtott . Lengyelország, Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia reguláris nemzeti katonai alakulatainak és egységeinek létrehozásához, katonai kiképzéséhez és fel- fegy vérzéséhez”. Ezzel kapcsolatban a cikk idézi azt az adatot, mely szerint a háború végén a harcokban a kelet- és a délkelet-európai országok 500 ezer katonája vett részt a szovjet hadsereg oldalán. A szovjet fegyveres erők a harcok során 12 országból űzték ki a fasiszta hódítókat. Ezeknek az országoknak az összterülete 2,5 millió négyzetkilométer volt. Ezekben a harcokban több mint egymillió szovjet katona és tiszt esett el, a sebesültekkel és az eltűntekkel együtt pedig a szovjet csapatok külföldi veszteségei meghaladták a 3 millió főt. Lengyelország szabadságáért 600 ezer szovjet katona adta az életét, Csehszlovákiáért 140 ezer, Magyarországért több mint 140 ezer, Romániáért 69 ezer, Kelet-Németországért 102 ezer, Ausztriáért 26 ezer. írása második felében a szerző azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy az imperializmus ideológusai milyen módon próbálják meghamisítani a második világháború tényét, dokumentumait. A Szovjetunió szerepének csökkentésére tett kísérletek a Szovjetunió és a szocializmus világméretű befolyásának korlátozására, az Egyesült Államok jelenlegi szovjetelle- nességének alátámasztására, a háború utáni európai realitások megkérdőjelezésére irányulnak. Ezekre a törekvésekre válaszolva a szerző idézi Franklin D. Rooseveltet is. Az Egyesült Államok elnöke még 1942 tavaszán megállapította, hogy a nagy stratégia szempontjából kiindulva „ . . . nehéz megkerülni azt a nyilvánvaló tényt, hogy az orosz hadseregek az ellenség több katonáját és fegyverzetét semmisítik meg, mint az Egyesült Nemzetek összes többi 25 állama együttvéve ... A Vörös Hadsereg és az orosz nép minden bizonynyal a végleges vereséghez vezető útra kényszerítette Hitler fegyveres erőit, és ezzel hosszú időre kivívta az Egyesült Államok népének az elragadtatását.” Nem kevésbé említésre méltó W. Leahy tengernagy, vezérkari főnök beismerése sem, aki kijelentette, hogy „ ... ha nem lettek volna Oroszország ragyogó katonai hőstettei, akkor a szövetségeseknek nagyon kevés reménye maradt volna a győzelemre”. Churchill Sztálinnak küldött, 1944. szeptember 27-én kelt üzenetében aláhúzta, hogy „ .. .éppen az orosz hadsereg tette tönkre a német hadigépezetet”, és hogy ,,az oroszok ellenállása toppantotta meg a német hadseregek gerincét”. ,,A történelemhamisítók megkísérlik keresztülhúzni a Szovjetunió történelmi érdemeit, annak döntő szerepét a hitleri Németország és a militarista Japán szétzúzásában. Elferdítve az igazságot a Szovjetunió nagy felszabadító küldetéséről, ezek a történelemhamisítók egész népekkel el akarják feledtetni azt, hogy ki volt a meg- mentőjük. Egyáltalán nem véletlen, hogy a burzsoá hamisítóknak ezek az erőlködései a győzelem 40. évfordulójának előestéjén élénkültek meg, abban az időszakban, amikor a legfeszültebb ideológiai harc bontakozott ki a háború és a béke problémáival kapcsolatban.” A háború befejezését követően és azóta is sok kísérlet történt a háború tényeknek elferdítésére, a hangsúlyok, a szerepek megváltoztatására. Az SZKP ezekre reagálva megadta azon imperializmus reakciós lényegének az osztályértékelését, amely kiváltotta a második világháborút, most pedig figyelmen kívül hagyva annak tanulságait, élezi a nemzetközi feszültséget. A szerző hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió sohasem tagadta szövetségeseinek szerepét az agresszorok elleni győzelem kivívásában. Erről tanúskodnak az SZKP 134