Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)

1985 / 3. szám - TESTVÉRLAPJAINKBÓL - Janech István: A Szovjetunió második világháborús szerepvállalásáról

és a szovjet kormány hivatalos dokumen­tumai. Ezt hangsúlyozták például az SZKP KB-nek a nagy októberi szocia­lista forradalom 50. évfordulójával kap­csolatban kiadott tézisei, az SZKP KB határozatai a Szovjetuniónak az 1941- 1945-ös nagy honvédő háborúban ara­tott győzelme 30. és 40. évfordulójáról stb. A győzelem 40. évfordulójával kap­csolatos határozat megállapítja, hogy „ ... a második világháborús győzelem kivívásához nagyban hozzájárultak az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Fran­ciaország, Kína, a Hitler-ellenes koalíció más államai, népei és hadseregei”. De mint a továbbiakban ez a dokumentum hangsúlyozza, a Szovjetunió és fegyveres erői döntő módon járultak hozzá a fa­siszta Németország és szövetségesei elle­ni győzelemhez, Európa népeinek a fa­siszta rabság alóli felszabadításához, a világ civilizációjának megmentéséhez, be­csülettel teljesítették hazafias és internacio­nalista kötelességüket. Ebben áll hatal­mas érdemük az emberiség előtt.” Negyven év elmúltával elemezve a szov­jet állam és fegyveres erői győzelmét, látni kell annak hatalmas befolyását a világtör­ténelem egész további menetére, ami azt eredményezte, hogy a nemzetközi im­perializmus meggyengült, a béke, a de­mokrácia és a szocializmus erői pedig megerősödtek. A nemzetközi imperialista reakció fő erőinek, a fasiszta Németországnak és a militarista Japánnak a vereségével megkez­dődött a gyökeres változások folyamata a szocializmus és a kapitalizmus közötti erőviszonyokban. Kialakult és megerő­södött a szocialista világrendszer, amely a társadalmi fejlődés döntő tényezőjévé vált. M. Monyin végezetül megállapítja, hogy ,,... napjainkban a háború megaka­dályozásának döntő tényezője a szocia­lista közösség országainak összeforrott- sága, akcióik egysége a nemzetközi poli­tika kérdéseiben.” P. Zsilin altábornagy, a SZUTA levele­ző tagja írásában (A fasiszta Német­ország feletti győzelem és a világ népei­nek sorsa) a második világháború törté­nelmi tapasztalataival foglalkozik. A szer­ző felidézi az 1941 nyarára kialakult kato­nai-politikai helyzet sajátosságait. A Szov­jetunió legyőzése a hitleri fasizmus el­sődleges fontosságú feladata volt a vi­láguralomhoz vezető úton. „Ha területe­ket akarunk szerezni Európában - írta Hitler a Mein Kampf-ban akkor ez csakis Oroszország kárára történhet. Ezért az új birodalomnak a korábbi lovag­rendek útvonalán kell haladnia...” S Kelet felé is fordult azután, hogy Német­ország meghódította Lengyelországot, Franciaországot, Dániát, Luxemburgot, Norvégiát, Hollandiát, Jugoszláviát, Gö­rögországot. A Szovjetunió háborús tehervállalása jellegének érzékeltetésére a szerző meg­szólaltatja Erskine Coldwell amerikai írót, aki 1941 nyarán a Szovjetunióban tartóz­kodott. „Nem számítva arra, hogy valaki is értük fog harcolni, az oroszok ebben a háborúban napi 24 órát és heti hét napot harcoltak a győzelemért. S ilyen eltökél­ten, s lehet, hogy ilyen sikeresen harcoltak volna abban az esetben is, ha valamikor nem jött volna meg a segítség Anglia és Amerika részéről.” A szerző áttekinti a szovjet hadsereg erőfeszítéseit, a náci hadsereg megállásáig elemzi a háború menetében döntőnek bizonyult csaták körülményeit, a szövet­ségesekkel való együttműködés, a máso­dik front megnyitásának kérdéseit. Ezt követően leszögezi, hogy a szovjet-né­met front volt a második világháború fő és döntő frontja. Kutatók kiszámították, hogy a fasisz­ták a szovjet hadsereg elleni csatákban vesztették el katonáik és tisztjeik több mint 73 százalékát, harckocsijaik és ro- hamlövegeik 75 százalékát, légierejük több mint 75 százalékát. A háborús évek a szovjet gazdaságban a példa nélkül álló alkotó munka évei voltak. A szovjet emberek újra felépítet­tek az Uraiban, Szibériában és Közép- Ázsiában 2250 nagy iparvállalatot, a fel­135

Next

/
Oldalképek
Tartalom