Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 3. szám - TESTVÉRLAPJAINKBÓL - Janech István: A Szovjetunió második világháborús szerepvállalásáról
TESTVÉRLAPJAINKBÓL. Folyóiratunk és a szocialista országokban kiadott testvérlapjaink főszerkesztői 1983 nyarán Moszkvában tanácskozást tartottak, amelyen megállapodtak abban, hogy tanulmánysorozattal emlékeznek meg a második világháború befejezése ésa győzelem 40. évfordulójáról, és hasábjaikon kölcsönösen helyt adnak a testvérlapokban közölt egyes írásoknak. A Szovjetunió második világháborús szerepvállalásáról A második világháború befejezésének, a fasizmus felett aratott győzelemnek a 40. évfordulója alkalmából testvérlapjainkban közölt megemlékezésekből, elemzésekből három tanulmány kívánkozik közös ismertetésre. M. Monyin professzor „A Szovjetunió történelmi küldetése” című írásában a Szovjetuniónak a második világháborúban vállalt, a fasizmus feletti győzelemben játszott történelmi szerepét elemzi. Bevezetőjében a szerző leszögezi, hogy ,, . . a Szovjetunió belépése a háborúba döntő hatást gyakorolt mind a háború jellegére, mind pedig a háború eredményeire, azok politikai, katonai, gazdasági és ideológiai tartalmára”. A szovjet állam a háborúban igazságos, felszabadító célokat követett, és bebizonyította a szocialista rend erejét és szilárdságát. A szerző aláhúzza, hogy a győzelem kivívásában rendkívüli jelentőségű volt a szovjet külpolitika hozzájárulása. ,, . . . a szovjet külpolitika elvi következetessége, kiegyensúlyozottsága, a keménység és a rugalmasság párosítása a Hitler-ellenes koalíciós szövetségesekkel való kapcsolatokban lehetővé tette fontos megállapodások elérését a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia vezetőinek teheráni, jaltai és potsdami értekezletein. Az elfogadott határozatok jó alapot teremtettek a három szövetséges nagyhatalom kölcsönösen előnyös együttműködéséhez, hogy végigvigyék a győzelemig a fasiszta Németország és szövetségesei elleni háborút. . A Szovjetunió nemzetközi tekintélyének növekedését jelzi az a tény is, hogy míg a háború kezdetén a Szovjetunió 26 országgal tartott fenn diplomáciai kapcsolatot, ez a szám a háború végére 52-re nőtt. M. Monyin külön figyelmet szentel annak a ténynek, hogy . .a Szovjetunió döntő szerepe a fasizmus feletti győzelem elérésében biztosította annak a felszabadító küldetésnek a sikerét, amelyet még a háború első napjaiban hirdetett meg. A fasiszta Németország és szövetségesei fő erőinek veresége objektíve elősegítette a kedvező külső feltételek megteremtését a népi demokratikus és szocialista forradalmak győzelméhez Lengyel- országban, Csehszlovákiában, Jugoszláviában, Albániában, Bulgáriában, Romániában, Magyarországon és Kelet-Német- országban.” A szerző idézi az SZKP Központi Bizottságának határozatát az 1941-1945-ös Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelme 40. évfordulójáról: ,,... önfelál- dozóan küzdöttek a fasiszta betolakodók ellen Jugoszlávia, Lengyelország, Cseh133
