Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 1. szám - Losoncz Miklós: Nyugati stratégiai koncepciók és megvalósításuk a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatokban
ázsiai és a latin-amerikai kontinens legnagyobb gazdasági súlyú és legdinamikusabban fejlődő gazdaságait erőteljesebb gazdasági és politikai kötelékekkel kapcsolják magukhoz, szűkülnek a Szovjetunió lehetőségei nemzetközi befolyásának erősítésére a fejlődő világban. Az Egyesült Államok azonban e téren sem zárja ki a Szovjetuniót az együttműködésből, ha a szovjet magatartás megfelel az amerikai érdekeknek. Ez a koncepció tehát nem annyira közvetlen módon, mint inkább - a direkt konfrontációval szemben — közvetett átkarolás révén kívánt az Egyesült Államok számára stratégiai szempontból előnyösebb helyzetet teremteni a Szovjetunióval szemben.24 Figyelmet érdemel, hogy a Brzezinski-féle közvetett átkarolás koncepció megvalósítása nem igényelt az egyébként is ésszerűnek tűnő lépéseken jelentősen túlmutató járulékos aktív állami beavatkozást. A társadalmi berendezkedés, a jó tőkeértékesülési feltételek stb. miatt a fejlődő országok kiválasztott csoportjával való együttműködés, az iparosításukban való részvétel a hetvenes években nagyobb mértékű állami támogatás nélkül is kedvezőnek tűnt az amerikai magánvállalati szféra számára. E folyamatot természetesen a politika gyorsíthatta, de ez a keletnyugati kapcsolatok mindenkori állapotától függetlenül is utat tört magának. A Yance és Shulman által képviselt „szelektívebb megközelítést”, illetve a Huntington által sürgetett „átfogó alkudozás” koncepciót nehezen lehetett összeegyeztetni egymással. Hivatali működése alatt Carter elnök e két koncepció között ingadozott, egyik nézet következetes végigvitele mellett sem foglalt állást. A Vance-féle koncepció elfogadása mutatható ki például abban, hogy a Carter-kormány hivatalba lépését követően külön kezelték, más kérdésektől elválasztották a SALT-tárgyalá- sokat. A következetes irányvonal hiánya, az állandó belpolitikai viták nagymértékben hozzájárultak azonban ahhoz, hogy noha Carter elnök aláírta a SALT-II megállapodást, a kongresszusi ratifikálásra nem került sor. A Huntington-féle „szabályozott rugalmasság” koncepció számos elemét tartalmazta ellenben az 1977 augusztusában elfogadott 18. számú elnöki direktíva, amely a Szovjetunióval szembeni politika elveit fektette le. A Huntington-féle ajánlásoknak megfelelően a Szovjetunióval szembeni politika hatékonyabb koordinálása céljából 1978 nyarán a Nemzetbiztonsági Tanács lépéseket tett annak érdekében, hogy nagyobb befolyásra tegyen szert a kelet-nyugati kapcsolatok ellenőrzésében. Ezek a lépések nem csekély ellenállást váltottak ki a kérdéssel foglalkozó érintett kormányszervek és intézmények körében. Ugyancsak Huntington koncepciójának szellemében, a technológiatranszfer rugalmasabb ellenőrzése érdekében 1978 nyarán felvették az amerikai exportellenőrzési listára a kőolaj- és földgázkitermelő technológiákat, bár 1980 januárjáig nem tagadtak meg export- engedélyt ezekre a termékekre. Figyelmet érdemel, hogy a Carter-kormány lépéseket tett a Szovjetunióba irányuló technológiatranszfer szigorítására is. Carter elnök hivatali ideje alatt fogadták el az 1969. évi törvényt felváltó 1979. évi amerikai exportellenőrzési 46
