Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)

1985 / 3. szám - TÁJÉKOZÓDÁS - Szabó Máté: "Globálisan gondolkodni-lokálisan cselekedni" Van-e a zöldeknek külpolitikai koncepciójuk?

Ügy tűnik, hogy a társadalmi mozgalmak intézményesedési folyamata, integrálódásuk a politikai rendszerbe, az államhatalom gyakorlásával való közvetlen kapcsolat kialakulása azok a „küszöbök”, melyeknek átlépése a mozgalmat külpolitikai koncepció kialakítására készteti. Amíg a mozgalom a társadalmi-politikai berendezkedés fennállása, alapstruktúrája ellen az intézményeken kívül zajló tiltakozást tekinti céljának, vagy ki van rekesztve a fennálló politikai intézményrendszerből, elégséges politikai mozgásteret biztosít számára az általános társadalomváltoztató stratégia globális perspektívája: nem kényszerül konkrétabb külpolitikai koncepciók kialakítására. így a külpolitikai program kidolgozottságának foka egy társadalmi mozgalomban összefüggésben van a politikai intézményrendszerbe való integráltságának módjával és mikéntjével.

Mégiscsak igazuk van azoknak az alternatívoknak, akik a külpolitikai gondolkodás államcentrikussága ellen védik a mozgalmi identitást. Azok öltik magukra, fogadják el a külpolitika szemléletmódját, akik az államhatalom birtokában vannak, vagy ennek elnyerésével próbálkoznak. S ha az alternatív mozgalmak nem csupán társadalmi, hanem politikai mozgalmak kívánnak lenni, akkor ezt kell tenniük. A zöldeknek azonban egyelőre problémáik vannak a hatalommal: „semmiféle hatalmat senkinek” - hangzik az alternatív mozgalmak anarchisztikus jelszava, s ők ennek valóra váltását tűzték ki célul. De pártként, a parlamentben a hatalom már nem tekinthető diabolikus, minél távolabb tartandó erőnek - hanem cél és eszköz is. Állam és bázisdemokrácia, hatalom és önigazgatás, intézmény és mozgalom találkozása zajlik ma az alternatívoknál, s ennek a nem problémamentes helyzetnek az ellentmondásai mutatkoznak meg a zöldek és a külpolitika viszonyában.

Ökotópiámk a fennmaradáshoz külpolitikára van szüksége, vagy teljesen el kell zárkóznia a világtól, mint Lao-Ce, a kínai taoista filozófus utópiájában az eszményi faluközösségnek, melynek lakói sosem látták még a szomszéd falut, ahonnan áthallatszik a kutyaugatás és a kakasszó, mert nem volt semmi szükségük rá, hogy oda menjenek. Ökotópiá\y<m megvan mindkét tendencia: a nyitás és az elzárkózás is. Ugyanúgy az alternatív mozgalmakban, ahol az alternatív modernizáció és a reprimitivizálás irányzatai egyaránt jelentkeznek a fundamentalizmus és a reálpolitika vitáiban. Hogy ezekből valóban megszületik-e az alternatív külpolitikai koncepció, azt egyelőre még csak találgatni lehet.