Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 3. szám - TÁJÉKOZÓDÁS - Szabó Máté: "Globálisan gondolkodni-lokálisan cselekedni" Van-e a zöldeknek külpolitikai koncepciójuk?
1 Ernest Callenbach: Ökotopia. Rotbuch Verlag, Berlin, 1984. 2 A globális szálat elsősorban a Római Klub gondolkodói képviselik: Aurelio Peccei: Kezünkben a jövő. Gondolat Kiadó, 1984.193 i.; Aurelio Peccei (szerk.):Der Weg ins 21. Jahrhundert. Goldmann Verlag, München, 1983. 2851. A lokális megközelítés logikáját pedig lásd az alternatív teoretikusok munkáiban: Leopold Kohr: The Breakdown ofNations. Routledge and Kegan, London,1957. 233 1., James Robertson: Power, Money and Sex. Marion Boyers Publ., London, 1976. 147 1. Ernst Fritz Schumacher: Small is Beautiful. Harper and Row, London-New York, 1953. 277 1., (Részletek magyarul Endreffy Zoltán-Kodolányi Gyula (szerk.): Ökológiai kapcsolatok. Népművelési Intézet, 1984. 77-98. 1.). 3 Ezek az ellentmondások és problémák az ökológiai mozgalmak és a külpolitika viszonyában ma már nemcsak az utópiában érhetők tetten. A zöldek „észrevétlenül azzal a kérdéssel kerültek szembe, hogy van-e egyáltalában külpolitikájuk. A leszerelés és a rakéták - jó, de ez minden? És milyen mércéjük van a külpolitikában? Elegendők-e erre az önigazgatás és az emberi jogok formulái, alkalmazhatók-e minden esetre, konfliktusra, helyzetre? A kérdést tovább lehet terjeszteni: nem ellenkezik-e a zöldek önértelmezése, a kis egységek és a decentralizált politika iránti hajlam, a moralizálás és az egyszerű válaszok igénye révén egy plauzibilis és szükségképpen differenciált külpolitikai vonallal? Vagy lehet, hogy erényük végül is mindenekelőtt - vagy talán csak - a kritikában, és kevésbé a perspektívában van?” Gunter Hofmann: Eingeholt von der Geschichte. Die Zeit, 1985. 7. sz. 4. 1. Hasonló kételyeket fogalmaz meg Ralf Dahrendorf is, aki úgy véli, hogy a zöldek egyáltalán nem rendelkeznek külpolitikai koncepcióval. Ennek oka szerinte az új társadalmi mozgalmak „szituacionalista”, a bizonyos típusú, helyi szintű konfliktusokra korlátozódó logikájában van: a zöldek horizontja leszűkül néhány ökológiai és nukleáris témára, s ezen belül próbálnak megoldani olyan kérdéseket, melyeknek nyitját csak egy tágabb perspektíva adhatja meg. Ralf Dahrendorf: Die Chancen der Krise. Deutsche Verlag- Anstalt, Stuttgart, 1983. 138-159. 1. 4 Die Grünen im Bundestag. 2. Rechenschaftsbericht, Bonn, 1984. 23. 1. 5 Jól jelzi ezt a problémát a nyugat-berlini Alternatív Lista egyik külpolitikai dokumentuma: „A külpolitika a stratégák és a koncepcionális ideológusok területe, és azoké, akik magukat azoknak tartják ... A külpolitikai koncepciók persze nagyon nem konkrét ügyek, amelyek többnyire csak papíron maradó, messzire mutató gondolatokat tartalmaznak a holnapután számára. A legrosszabb, hogy az embernek mintegy bele kell gondolnia magát az államba, mert a külpolitika mindenekelőtt államközi (kiemelés tőlem - Sz. M.) politika. Úgy kell tenni, mintha miniszterek vagy szövetségi kancellárok lennénk, és ez a baloldaliaknál szerencsére nem nagyon kedvelt szórakozás.” Alternative Eiste. Deutsche Frage? Nationale Identität? Berlin (W.), 1984. 3. 1. A párt jelenlegi helyzetére nagyon jellemző, hogy a külpolitika szükségszerűen etatista vonásaitól idegenkedő szerző fejtegetése mégis oda vezet, hogy „. . . egy pártnak, amely odáig merészkedik, hogy javaslatokat tegyen a társadalom radikális átalakítására, meg kell határoznia társadalmának a szomszédos országokkal és a sajnos reálisan létező világhatalmakkal kapcsolatos álláspontját is”. • Die Grünen . . . i. m. 7 Lásd Kiss f. László: Nyugati szövetségi politika és kelet-nyugati enyhülés: az NSZK kül- és biztonságpolitikája (1934-1984). Külpolitika, 1984. 5. sz. 8 Das Bundesprogramm. Bonn, 1980. 5. 1. 3 Uo. 10 Uo. 11 Lásd Aíahatma Gandhi: Non-Violent Resistance. Schocken Books, New York, 1961. 387. 1. 18 Az alternatív mozgalmak szerint az atomenergia olyan eszközt jelent az emberiség kezében, amelyet képtelen felelősen alkalmazni. Az atomenergia lehetővé teszi az emberiség és a Föld teljes elpusztítását is, viszont az emberek az „eszközhasználat” kialakult értékei és intézményei alapján viszonyulnak hozzá, olyan normák, minták követésével, amelyek a hagyományos, az „emberi léptéknek” megfelelő eszközökkel és technológiákkal kapcsolatosan alakultak ki. Ezért csak az atomenergia mindenfajta felhasználásának teljes és azonnali beszüntetésével oldhatók meg az atomkor felvetette problémák. Ebben a szemléletben a békés és a háborús felhasználás ugyanannak a problémának, a modern társadalom „túlnövekedésének” a következménye, amelyet csak az új típusú, alternatív társadalom kialakítása számolhat fel. Az atomenergia háborús felhasználásának a következménye az elrettentésnek az atomfegyverek létén alapuló biztonságpolitikai alapelve, amely elszabadítja az önerősítő dinamikával rendelkező fegyverkezési versenyt. E. P. Thompson, az alternatív békemozgalom angol teoretikusa szerint a két világrendszer extrém patthelyzetbe hozta önmagát öndestruktív tendenciái, fegyverkezése révén - s éppen ez biztosít lehetőséget a katonai tömböktől leváló s alternatív biztonságpolitikai megoldásokat, valamint alternatív társadalmi értékeket követő államok számára. Edward P. Thompson: ’Extremismus’ als letztes Stadium der Zivilisation. Befreiung, 19-20. sz. (Eredetileg New Left Review, 121. sz.) 13 E kérdésről bővebben lásd Kiss f. László: Alternatív biztonság - új békemozgalom. Világosság, 1982. II. sz. 14 Die Grünen. Friedensmanifest. Bonn, 1981. I 20
