Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)

1985 / 3. szám - TÁJÉKOZÓDÁS - Szabó Máté: "Globálisan gondolkodni-lokálisan cselekedni" Van-e a zöldeknek külpolitikai koncepciójuk?

mozgalmak a béke- és a jövőkutatásnak a politikai hatékonyságtól elzárt „gettóiból” vittek be bizonyos gondolatokat (alternatív biztonságpolitikai stratégiák, a globális problémák tudatosítása stb.) a széles körű társadalmi-politikai vitába, a közvéleménybe, és ezáltal konfrontálták velük az uralkodó, hagyományos külpolitikai gondolkodást, amely vitára, sőt védekezésre kényszerült velük szemben. A politikai hatékonyságot zárójelbe téve, már a külpolitikai vitának ez az eszmei gazdagítása is figyelmet és megbecsülést érdemel.

Mint láttuk, az alternatív mozgalmak és a külpolitika viszonya eleve ellentmondásos. Ennek alapja az, hogy a külügyek fennálló rendszere (nemzetállamok, nemzetközi kapcsolatok és szervezetek stb.) a modernizációs folyamat terméke, amellyel kapcsolatosan az alternatív mozgalmak állásfoglalása ambivalens. Egyszerre tartalmazza az alternatív modernizáció és a reprimitivizálás, a magát a modernizációt és az általa létrehozott rendszert megkérdőjelező tendenciáit. Ennek a kettősségnek a megtestesítője a külpolitikában a „globálisan gondolkodni - lokálisan cselekedni” elv, a nemzetállamokat és kapcsolatrendszerüket megkérdőjelező-kikerülő alternatív „külügyi” felfogás elméleti magva, melynek hatásai végigvonulnak a zöldek „külpolitikáján”.

Az alternatív mozgalmaknak a külpolitikai kezdeményezéseikben tetten érhető sajátossága, hogy „külpolitikájuk” tulajdonképpen általános társadalomváltoztató programjuk része, konkretizálása. Az alternatív „külügyek” egy globális társadalomfejlődési program alig differenciálódott részei, nincsenek lebontva igazán a külpolitika „nyelvére”, hanem csupán a globális társadalmi változás sajátos vetületei.

Ha azonban eltekintünk az új társadalmi mozgalmak sajátosságaitól, és általánosabban, a társadalmi mozgalmak és a külpolitika viszonyát vesszük szemügyre, arra a következtetésre jutunk, hogy a társadalmi mozgalmaknak fejlődésük bizonyos szintjén nincsen szükségük külpolitikai koncepcióra, csak általános társadalomváltoztató stratégiára, melynek vannak külpolitikai vonzatai is. Ha pedig a külpolitika már politikai koncepciójuk szerves részévé válik, akkor túlléptek a mozgalmi szinten.

Vegyük a nemzetközi munkásmozgalom, a legnagyobb hatású és legismertebb társadalmi mozgalom példáját! Abban az időszakban, amikor a mozgalom csupán a polgári társadalom „parlamenten kívüli ellenzéke” volt - pártokba szervezete vagy azok nélkül - külpolitikai felfogásként megelégedett a „világ proletárjai, egyesüljetek!” jelszó nyújtotta globális társadalomváltoztató perspektívákkal. Amikor a munkáspártok elkezdtek behatolni a parlamentekbe, aktuálisakká váltak a munkásmozgalom számára az olyan külpolitikai jellegű kérdések, mint a hadikölcsönök avagy a gyarmatosítás, az imperializmus problémája. A forradalmi munkásmozgalom pedig ugyancsak az állam „meghódítása” után tért át külügyi felfogásában a világforradalom gondolatáról a külpolitika sajátos közegére. Mikor a mozgalomban külpolitikai koncepciót fejtettek ki, akkor már nemcsak (vagy nem is) mozgalom volt, hanem párt, frakció, kormány és állam.

118