Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 3. szám - TÁJÉKOZÓDÁS - Szabó Máté: "Globálisan gondolkodni-lokálisan cselekedni" Van-e a zöldeknek külpolitikai koncepciójuk?
sen elfogadott, érinthetetlennek tekintett tabukat tartalmazó konszenzus kialakításához vezetett. A zöldek utópizmusa friss vért visz a nyugatnémet külpolitikának részben még a hidegháborús viszonyokban gyökerező koncepciói közé, amelyek több vonatkozásban már rászolgáltak arra, hogy újakkal váltsák fel őket. így a zöldek a külpolitikában és más területeken a politikai modernizáció képviselőivé válhatnak, a politikai rendszernek az új társadalmi feltételekhez való alkalmazkodását segíthetik elő. Ezt a funkciót úgy tölthetik be, ha kül- és egyéb részpolitikai koncepciók aprópénzére váltják alternatív modernizációs stratégiájukat. E folyamat során feltehetően visszaszorulnának azok az utópikus elemek, amelyek szinte teljesen figyelmen kívül hagyják a nemzetközi rendszer fennálló adottságait s az NSZK nehezen módosítható helyét ebben a rendszerben. Ám az „utópia szelleméből” maradandó erejű új impulzusok származhatnának egy új nyugatnémet külpolitika számára. A társadalmi mozgalmak és a külpolitika Az alternatív mozgalmak ma már a nemzetközi politikai élet megkerülhetetlen tényezői. Létükkel valamilyen formában hatást gyakorolnak a politika alakulására - a külpolitikáéra is, s így számot tarthatnak a külpolitika elemzőinek figyelmére. Az alternatív mozgalmak nagy többsége általában a nem intézményesített tiltakozás révén tesz szert politikai jelentőségre. A nyugatnémet példa, a zöldek mozgalma nagyfokú és hatékony pártpolitikai szerveződésével tulajdonképpen extrém kivétel. Ennek oka a nyugatnémet pártrendszer sajátos fejlődésében, végleges koncentráltságában rejlik, melynek a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején zajló „eróziója” a nemzetközi méretű gazdasági-társadalmi-politikai változások hatására komoly politikai játékteret teremtett az alternatív mozgalmak pártjának. A nyugatnémet eset egyedülálló, ám a társadalmi mozgalmak és a politikai intézmények, a társadalmi mozgalmak és a külpolitika viszonyára éppen sajátossága következtében válhat paradigmatikus példává: itt mutatkoznak meg a legvilágosabban az alternatív társadalmi mozgalmak és a politikai rendszer találkozásának ellentmondásai, mert itt hatolnak a „legmélyebbre” e mozgalmak a rendszerbe. Az alternatív mozgalmak pártjának külpolitikai „kényszere” másutt korántsem éri el azt a fokot, mint az NSZK-ban, ahol már szükségszerűségként merült fel az önálló külpolitikai koncepció kialakításának igénye. Ám a párt- és a parlament előtti szinten megrekedő vagy megmaradó mozgalmak sem jelentéktelenek a külpolitika számára. Társadalmi nyomásuk, tiltakozásuk közvetett mozgató ereje révén hatást gyakorolhatnak a külpolitikát alakító hagyományos pártokra és kormányaikra. Azonban e hatás mértékétől, jelentőségétől vagy akár csak lehetőségétől elvonatkoztatva is fontosak ezek a mozgalmak korunk külpolitikájában. A béke-, az alternatív életforma- és a harmadikvilág-iniciatíva
